Kamaszként azt hittem, tudom,
Egy igazság van csak az utakon.
Fekete-fehér izzó keretek,
Melyeket átlépni nem lehet.
Tudod mi helyes, mi helytelen,
Nem átugorva a lényegen.
Azt hiszed, érted mit jelent,
Az erkölcs, a remény, a szerelem.
Nem csalsz, nem hazudsz, nem lopsz,
Mert a becsület hiánya az oszló kárhozat.
Ha egyszer elvéted, olyan,
Mellkast szorító omló vakolat.
Hiszel a jobb életben, a csodákban újra,
Mert anélkül ez csak az izzó folyó útja.
Ha nem lenne kapaszkodó, mondd csak:
Akarnád, hogy történjen az új nap?
Azt hiszed, többé nem fogod ismét,
Érezni azt az elsöprő érzést.
De nem tudod milyen valójában úgy,
Szeretni, mert az még sosem volt.
Közben megkérdezed magadtól talán:
Meddig vár ez az élet rám?
Úgy élni ahogy mások akarják,
Vagy úgy, ahogy te igazán?
Csalni, hazudni, lopni nem helyes,
De kiszipolyozni az életed, azt megteheted?
Remélni az utolsó lélegzetig lehet,
De nem mindig úgy, ahogy hiszed.
Szeretni néha olyan, mint egy kályhából,
Hamut kaparni az égő fákból.
A kérdés csupán csak az:
Te vagy az éj, vagy te vagy a holt alak?
2026. január 31.
Author: Nikolics Petra
„Akkor még nem tudtam, viszont most itt vagyok neked, És megígérem Kicsi Én, már mindig veled leszek.” Szia, Petra vagyok.✨ A fentebb olvasható részlet egy 2024 februárjában született versemből származik. Aki írt már bármit élete során, talán tapasztalta, hogy egy-egy mű mennyire személyes tud lenni, szinte meztelennek érezhetjük magunkat tőle. Éppen ezért, akkoriban még csak a telefonom jegyzettömbjével, illetve a naplómmal osztottam meg ezeket. A 2025-ös év azonban ráébresztett arra, hogy mennyire rövid is az élet valójában, így megfogadtam, hogy nem félek megmutatni, ki is vagyok igazán, hiszen a hasonló szívek felismerik egymást. Bár még mindig keresem önmagam, úgy érzem, egyre közelebb állok ahhoz, akivé válhatok. Írásaimmal erőt szeretnék adni, illetve éreztetni, hogy senki sincsen egyedül. Szeretném, ha egyre többen hinnénk abban, hogy minden érzés – függetlenül attól, hogy értjük-e vagy sem – valid, és sosem szégyellni való. Mert néha mindannyiunknak szüksége van mankókra a kapaszkodáshoz.🦋 2005. 03. 19. Instagram: n__petraaa