(Meg)telt pohár

Ha egyszer elmondanám neked,

Mit megosztani is rettenet,

Vajon eltűnnél, vagy ugyanúgy

Velem lennél szüntelen?

 

Ha tudnád, hogy mennyire hiányzol,

Észrevennéd, ki vagyok?

Vagy esetleg tagadnád,

Hogy aznap egy hullócsillag kialudt?

 

Ha beszélnék a fájdalomról,

A zajról, ami bánt,

Elfogadnád, vagy azt felelnéd:

„Csak menj tovább” ?

 

Ha megnyílnék,

és ismernéd az összes gondolatom,

Éreznéd, hogy minden pillanat

csupán elillanó vagyon?

 

Ha szükséged lenne ezekre, én jelen vagyok,

Nem hiszem, hogy erősnek születni hatalom.

 

Mert ha belegondolnék, hogy nem is olyan régen még itt voltál,

Nem hinném el, hogy nem fáj a halál.

 

2026. március 6.

Nikolics Petra
Author: Nikolics Petra

Gondolataim digitális napló formát öltve. 2005. 03. 19.✨

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csodás zöld kalamáris

A csodás zöld kalamáris   A szép múltunk festett százezer ecsettel ezer pompás világot. Mi együtt alkotunk, s egy szívként rajzolunk milliónyi virágot. A csodás

Teljes bejegyzés »

Kóbor

Kóbor Gyönyörű napsütéses reggel. Eső utáni felfrissülés. Ilyenkor minden az újrakezdésről szól, a szabadon lélegzésről. Turbékolva köszöntik a galambok az ébredőket, biztatva arra, hogy az

Teljes bejegyzés »

Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »