(Meg)telt pohár

Ha egyszer elmondanám neked,

Mit megosztani is rettenet,

Vajon eltűnnél, vagy ugyanúgy

Velem lennél szüntelen?

 

Ha tudnád, hogy mennyire hiányzol,

Észrevennéd, ki vagyok?

Vagy esetleg tagadnád,

Hogy aznap egy hullócsillag kialudt?

 

Ha beszélnék a fájdalomról,

A zajról, ami bánt,

Elfogadnád, vagy azt felelnéd:

„Csak menj tovább” ?

 

Ha megnyílnék,

és ismernéd az összes gondolatom,

Éreznéd, hogy minden pillanat

csupán elillanó vagyon?

 

Ha szükséged lenne ezekre, én jelen vagyok,

Nem hiszem, hogy erősnek születni hatalom.

 

Mert ha belegondolnék, hogy nem is olyan régen még itt voltál,

Nem hinném el, hogy nem fáj a halál.

 

2026. március 6.

Nikolics Petra
Author: Nikolics Petra

Gondolataim digitális napló formát öltve. 2005. 03. 19.✨

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az elhagyott esernyő átka

  Volt egyszer egy magányos ember, Férfiként jött a földre lelke. Nem lelte a szeretet hangját, Ezért soha nem csapott lármát.   Volt neki gyönyörű

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek adtam

Volt, akinek nevetést. Volt, akinek könnyeket. Adtam magamból reményt, aztán el is vettem. Valakinek emlékeket. Valakinek feledést. Valakinek csak a csendet adtam, hogyha kért. Volt,

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

A kastély

– Mindjárt itt van Halloween, csináljunk valami különlegeset! – lelkendezett Linda barátnőm a telefonban. – Kicsit félek a különleges ötleteidtől – próbáltam óvatosan fogalmazni, nehogy

Teljes bejegyzés »
Prózák
A. J. Vale

Az ördög maga

Mélyen aludtam. Az idilli álomképek egymást váltották, majd váratlanul átcsaptak egy valódi rémálomba. Valami erősen megragadta a karom, éles karmai a húsomba mélyedtek, kiserkent a

Teljes bejegyzés »