(Meg)telt pohár

Ha egyszer elmondanám neked,

Mit megosztani is rettenet,

Vajon eltűnnél, vagy ugyanúgy

Velem lennél szüntelen?

 

Ha tudnád, hogy mennyire hiányzol,

Észrevennéd, ki vagyok?

Vagy esetleg tagadnád,

Hogy aznap egy hullócsillag kialudt?

 

Ha beszélnék a fájdalomról,

A zajról, ami bánt,

Elfogadnád, vagy azt felelnéd:

„Csak menj tovább” ?

 

Ha megnyílnék,

és ismernéd az összes gondolatom,

Éreznéd, hogy minden pillanat

csupán elillanó vagyon?

 

Ha szükséged lenne ezekre, én jelen vagyok,

Nem hiszem, hogy erősnek születni hatalom.

 

Mert ha belegondolnék, hogy nem is olyan régen még itt voltál,

Nem hinném el, hogy nem fáj a halál.

 

2026. március 6.

Nikolics Petra
Author: Nikolics Petra

Gondolataim digitális napló formát öltve. 2005. 03. 19.✨

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mindennapi nyelvtanunk

Katolikus papként időnként meg kell hallgatnunk testvéreink különös történeteit. Egy kora nyári estén magam is nehéz helyzetbe kerültem, amikor a megszokott, csendes, szinte eseménytelen hétköznapi

Teljes bejegyzés »

A kidobott fenyő

A kidobott fenyő   Kint az utcán a hidegben, Kisfenyő áll dermedten. Kuka mellé száműzték őt, A csodálatos ezüstfenyőt. Karácsonykor is szép lehetett, Viselt magán

Teljes bejegyzés »

Ünnepi szárnyalás

  Volt egyszer egy hófehér galamb, aki minden esztendőben, karácsony közeledtével különös útra indult. Nem keresett magának új fészket, sem eleséget, hiszen ilyenkor valami sokkal

Teljes bejegyzés »

Aranyba fordult

Fák ágán zöld levelek színüknek halkan búcsút intenek.   Aranykorba lép a lomb zörögve zenél az őszi domb.   A ropogó szőnyeg kész fészket épít

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Csapó!

                                                 

Teljes bejegyzés »