Hazatérve gondolataidban elmerengsz,
Közben a téli, délutáni sötétség nem ereszt.
Ledőlve a csábító, de jéghideg ágyba,
Cikázó gondolatod őrült mámorok vágya.
Biztonságod érzed veszélybe került,
Páncélodon át szívedbe valaki bekerült.
Nem érted, ez hogyan történhetett meg,
Oly sokáig lelkileg senki nem érintett meg.
Eltűnik testi fáradtságod hatalmas súlya,
Mikor hirtelen bekerülsz álmaidon túlra.
Gondolatod képzeleted viharába sodor,
Mint érzelmi cunami, leteper és sokkol.
Az álom fekete kapuja könnyedén megnyílik,
a kapun túl egy barna szempár lassan kinyílik.
Az igéző tekintet a tenger mélyére húz,
Érzed, álmod börtönében önként leszel túsz.
Álmodban szeretnek, és viszont szeretsz Te is,
Ártatlanul, tisztán, ezt mélyen érzed is.
Hirtelen a harangszó kihúz a mélyből,
s tudod, már nem szabadulsz az éjjeli képtől.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
