Ülök a fehérlő
Ülök a fehérlő papír tenger felett.
Hullámaikon megannyi írott sor és bekezdés.
Mint magányos hajós úgy bolyongok e kavargó káoszban.
Nem láttom értelmét az írásnak.
Minek is írjak, ha úgy is csak az asztal és az írógép halja.
A négy fal némán tapsol, ami sovány vigasz.
Így csak pazarlóm az ártatlan lapokat.
Kik vértanúként tűrik, hogy gondolataimmal, mint hóhérpallossal rájuk sújtsak.
Mint gyilkos ki bánja tettét úgy nézzek most én szét.
A bűntudat szinte korbácsolja lelkem.
Bele-bele pillanatok a sorok kusza világába.
De nem találok benne jót mely mentség volna.
Tépelődés, önsajnálat kerít teljesen hatalmába.
Lebékjózot tinóként várom végzetem.
Ekkor egy angyali hang felkacag s így szól.
Ne búsulj vannak benne jók.
Asztalom szélén a múzsát láttom álldogálni.
Tündér ujjai közt egy papirost tartva.
,,Ne csüggedj, lesz ez jobb szebb is.
Csak írj tovább és szeresd, amit írtál.
Hiszen gyermekünk ez.
Mert ha én nem volnék üres lenne ez a sok papír.
Láss és szeres engemet.
S engem örvendeztess meg műveiddel.
Így én érzem majd, hogy szeretsz és megjutalmazlak érte.
Írj csak írj Kedvesem”
E végszóra ébredek fel, s csók ízét érzem ajkamon.
Angyali illatot érzek, neki is láttok az írásnak az ő örömére.
Author: Karsai Zénó
Kedves Olvasó! Wass Albert, Móricz Zsigmond,Ernest Hemingway,Fekete István és Rejtő Jenő munkássága már gyermekkorom óta nagy hatással voltak rám. 4 évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Kezdetben verseket írtam, utána pedig az elbeszélések következtek. A munkámból kifolyólag rengeteg időt töltök a szabad ég alatt és objektív szemlélőként figyeltem meg a természetet, annak minden szépségével és rendjével együtt. A mezőgazdaságban és lótenyésztésben szerzett tapasztalataim sok írásomnak adott ihletet. A bejegyzéseimben szerteágazó témákról fogok írni, mint például természetjárás, vadászat, kutyatartás- és tenyésztés, mezőgazdaság, lótartás- és tenyésztés, történelem és irodalom.
Egy válasz
„Minek is írjak, ha úgy is csak az asztal és az írógép halja.”
Igen, ez bennem is felmerült már. Sokkal többször teszem fel az „alkotásaim” a Facebook oldalamra, mert itt szinte mindenkit kivétel nélkül csak a saját ügye érdekel. Felteszi az írásait, aztán ennyi. Nem csodálkozhatunk az érdektelenségen, ha mi magunk is érdektelenek vagyunk. Kezdetben minden egyes alkotást elolvastam, hozzászóltam, max. köszönetet kaptam, de viszonzást nagyon-nagyon ritkán, azt is csak egy-két alkotótárstól.
Szeretettel: Rita