Péntek

Péntek van ma végre, bár ha tizenhárom, kicsit ijesztő,
de már nem is számít, bennem lüktet valami vad, felszabadító.
Leteszem a gondot, mögöttem marad minden fáradt hétköznap,
most már csak az számít, hogy a lelkem végre szabadon szaladhat.
Érzem, hogy visz a ritmus, leesnek szorító láncaim,
és már csak engem várnak a pultnál a barátaim.
Ez a nyári hétvége örökkön örökké velünk marad,
gyere, koccints te is velünk, és emeld a poharad.

Egész héten vártam, hogy eljöjjön ez az este, ez a pillanat,
amikor a zene hív, és nem kell már semmiféle indok, magyarázat.
Ledobom a terhet, és nevetve hagyom el a zajos gondokat,
mert a fények között újra élem mindazt, ami bennem ott maradt.
Érzem, hogy visz a ritmus, leesnek szorító láncaim,
és már csak engem várnak a pultnál a barátaim.
Ez a nyári hétvége örökkön örökké velünk marad,
gyere, koccints te is velünk, és emeld a poharad.

Jöhet már a tánc és a lüktetés, a fény és minden őrült ritmus,
fesztivál és nevetés, ahol eltűnik minden bennem lévő feszültség.
A koncerten állva érzem, hogy az élet most igazán élni hív,
és a szívem dobbanása együtt lüktet minden hangos ütemen itt.
Érzem, hogy visz a ritmus, leesnek szorító láncaim,
és már csak engem várnak a pultnál a barátaim.
Ez a nyári hétvége örökkön örökké velünk marad,
gyere, koccints te is velünk, és emeld a poharad.

Nem számít a szám ma, sem a dátum, semmi baljós régi babona,
ez az este rólam szól, és arról, hogy szabad vagyok újra ma.
Átadom magam a hétvégének, minden percét élvezem vakon,
mert ez a péntek végre az enyém, és nem cserélném el, csak lélegzem szabadon.

Érzem, hogy visz a ritmus, leesnek szorító láncaim,
és már csak engem várnak a pultnál a barátaim.
Ez a nyári hétvége örökkön örökké velünk marad,
gyere, koccints te is velünk, és emeld a poharad.

Author: Nagypál B. Rebeka

Nagypál-Buduczki Rebeka vagyok, jelenleg gyógypedagógus és állattenyésztő. Egy Tisza melletti kisvárosban születtem, majd később innen kerültem fel Budapestre. Tanulmányaim befejeztével visszahúzott a szívem, ezért hazaköltöztem Csongrádra. Itt élt a nagymamám is, akinek köszönhetem a költészet szeretetét. Tőle tanultam a versírás fortélyait. A környezetem mindig mérföldkövet jelent alkotásaiban. A novellák az elmúlt 3 évben ragadtak magukkal. Számomra az írás nem más, mint hallhatatlan gondolatok papírra vetése.