Mondd csak kicsi pipitér, hogy az élet mit is ér?
Pillanatokból áll össze, jót s rosszat vegyítve.
Amikor beköszönt a tavasz és nincs többé dér,
az ember szív talán remél, bánatát feledve.
Felnéz a kéklő égre, vakítja a nap fénye,
a természet csodát remélve, zsong, zendül, pezseg,
talán elhiszi, hogy fontos ő maga, a lénye,
hogy nincs több csalódás, szíve szeretetért remeg.
Hisz zöldül a határ és illatozik a virág,
szélesre tárja lelke befogadó kapuját,
a sok-sok lomb közül talán neki is jut egy ág,
amelyen a bimbó még híven kibontja szirmát.
Igen, olykor élhet még némi hamiskás remény,
hisz véget ér a tavasz is, miként egy pillanat.
A forró nyár, már nem rá vágyik, abban nincs élmény,
az ősz hozhat vissza egykori szép ábrándokat.
Aztán a körforgással ismét visszatér a tél,
mely neki többé jót nem ígér, hiába remény.
Sötét napok, hosszú éjjelek, melytől joggal fél,
késő minden, elfáradt élet egyszer véget ér.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
