Ott áll… a tükör előtt.
A foncsor repedt, a tükör torz,
arcát széttörve látja,
szeme idegenné fakult,
homlokán hideg árnyék gázol át…
keresztül-kasul.
Éjjel, az ágya mellett a bűnbánat virraszt.
Nincs nyugodt álom, csak a légszomj van:
a csend feszül, mint egy hurok,
mely lassan, módszeresen fojtogat.
Szívében a láng már nem éget,
csak a hamu maradt utána.
A barátok szeme: jeges tavak,
hangjuk nem hallatszik,
a partokon elhalnak a szavak.
Az égiek irgalmat suttognak a távolból,
vétkeseknek szóló menedéket,
de belül a hang…
az a dühödt, néma ítélet…
súlyosabb az égi szónál.
Most végre a tükörbe néz,
a tört ezüstfény nem hazudik:
a lelke egy sötétben gubbasztó törpe,
aki nem akar felébredni.
Sokáig nézi az eltorzult képet,
a tükörszél éles fénye a szemébe vág…
bűne lassú vezekléssé oldódik,
s a bánat feloldozássá szelídül.
(Budapest, 2026. április 13.)
Author: Sütő Ágnes
Budapesten születtem, jelenleg is itt élek. Egész életemben a kultúra ölelésében éltem, gyerekkorban a sok regény bűvöletében, később pedig azért, mert munkahelyem közel 40 évig az Artisjus (Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület) volt, ahol 10 évig irodalmi jogdíjat fizettem ki íróknak, költőknek, 30 évig pedig zenei jogdíjak felosztását végeztem. Verseket barátok biztatására 2024. év szilveszterén kezdtem el írni, ezt megelőzően néhány, fióknak írt mesén, karácsonyi versen kívül semmit nem írtam. Verseimből idén (2025-ben) néhány megjelent antológiákban, első verseskötetem 2026 év elején fog megjelenni, de már a második kötethez is vannak verseim. Az elmúlt 10 hónapban közel 250 verset írtam. A versek számomra a szellemi aktivitást jelentik, olvasni is szeretem mások verseit, a sajátomban pedig leírhatom az érzéseimet, véleményemet. Nem utolsósorban kapcsolatot biztosítanak hasonló érdeklődésű emberekkel. Igyekszem a versekkel kapcsolatos tudást is pótolni, ehhez különböző forrásokból szedem fel az ismereteket, továbbá egyes kortárs költők weboldalát, illetve facebook oldalát is követem.
