Ne sírjatok

Ne sírjatok, ha nyögnek a lombok a szél nyomásától rengeteget. Ne sírjatok, ha törnek az ágak, hajlanak többször a horizont felett.   Ne sírjatok, ha

Edit Szabó : Az én anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Ködtakarta felszín alatt keresgélték a sugarak, évszázadok mélységében szunnyadt időtlen békében.   Falain hínárfüzérek, lépcsőjére kagylók ültek, tornyait dús moszat lepte, csendjét csak a hullám

Ködfehérben merengenek árva ágak csonkjai, letűnt és már tovaillant, nincs mi többet mondani.   Nyáresték halk suttogása tompa zörgéssé fakult, szél lengette lombkoszorú némaságba komorult.

Emlékszel, mikor beleszimatoltál a mit sem sejtő tavaszi estébe? a zsibongva áradó rigószóba, s az ég alján szendergő puha fénybe?   Valami nesztelenül remeg belül,

Itt vagyok, bár észrevétlen, léptek nélkül jöttem, tétlen.   Nem kértem, hogy tiéd legyek, de szálunk el nem tépheted.   Lehet úgy, ne tudja senki,