Minden patai ismeri talán. Ott van a gyökér, a szív hazatalál. Sokunknak nyúlik a kötése az ősi múltba vissza. Isten áldása szálljon mindenkire s valamennyi palócra. 🌳
Ötszáz év Palóc gyökérzet – A Havas hívása.
Ébredés a révülésből: a Havas szólít,
az erdő lágyan, dalolva dúdol, már mesél.
Sűrű, szürke gomolygás foszlik széjjel,
napban csillanó harmatcseppeken mennél.
Volman fás legelőin, a tölgyek alatt
makkoltattak hajdanán.
Bejárom a régi birtokot, a tölgyek súgnak,
megyek őseim nyomán.
Gazdasági épületek, tárolók, szállások mellett merengve, érzéseket fogadva lépkedek.
Fekete kancám szorosan mellettem,
sólyom a kék égből vigyázza minden léptemet.
Ősök és napszámosok dolgoztak itt,
ebédre ültek meg a lombos fák alatt.
Szomjukat oltja az eredet vize,
mi kristályos gyógyír a léleknek, s tiszta a gondolat.
Átmegyek a Bodicsra, mi fenséges szőlőbirtok,kőbe vájt pince és présház.
Jó fajta bor lehetett: Felföldi szorgalom,
vulkáni erő, tűz és láz.
Verítékes munka,mi adta meg gyümölcsét,
gyarapodó, áldott hasznát.
Munka után egy pohár jó bor –öröm látni a napszámosok mosolygós arcát.
Csurgó forrása és a Zám-patak dús legelője,hol tanyánk szélesen elterült.
Istállók és kazlak álltak, jószágok legeltek,
csillagos estéken tücsök hegedült.
A karámban még mozdult a lélek, aztán csend:tollas, bölcs vadász indul valahol.
Tornác gerendáján macska nyúlt el,
lámpás körül bogár táncol, Bodri álmában csahol.
Indulás a várra, hol állt Pata vezér vára,
mit maga Mátyás vett vissza.
A várra, minek szoknyáján pihent
a terebélyes Felföldi porta.
Gótikus templom tornyából szólal meg
Istennek hívó szava.
Tőle balra, Szűcsinek feküdt a családi fészek: a palóc ház s udvara.
Lovam fordul a Havasnak: gyere,
az ősök és a tölgyek várnak!
Sólymom súgja fülembe, vállamon ülve,
és emelkednek fölém óvó szárnyak.
Ezüstszárnyú és kis cinege üdvözöl,
s adja hírül jöttömet.
Lombok simogatva becéznek,
kísérik ösvényemet.
Avarban sétálva érek a forráshoz,
hol már köveken az öregek ülnek.
Lovam a többivel megpihen,
sólymom egy tölgy ágán ül meg.
„Adj Isten, apáim!” – hát adjon, mondják –,
„Itthon vagy, téged az Öregisten hozott!”
Táltosok ők, ahogy rendelte az Isten,
kezük mikor szerszámot, mikor fegyvert hordozott.
„Már ötszáz éve tesszük a dolgunk,
egyszerű palócok itt, Gyöngyöspatán.
Tölgyek közt kitisztul az elme és a lélek,
tudd: te is több csontot kaptál.”
Nap tündököl, meleg esőcseppek hullanak,
mintha az ég is siratná a múltat.
Szívben akarat és derű: nincs más hatalom, minden csak Istenen múlhat.
2026.06.24.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 20-szoros állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...