Hol a hiba? Bennem van.
Hallgass, az ördög már hallgat.
Nem vagyok valaki egymagam.
Torzult-tiszta képet csak ember mutat.
Életem megsárgult lapjain
mosott az írás,
van amit már nem tudok elolvasni.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla
Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén
Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek. Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az
Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de
Véget érő boldogság Szétáradó szomorúság; Hóvihar az éjben; Csak egy könnycsepp. Kezdődő boldogság Véget érő szomorúság Táncolva a téren; Csak egy könnycsepp. Elmúló
