Ott legbelül oly megtört vagyok
Akár egy bús vándor a fűzfa lombjai alatt,
A világnak sorsa az én sorstalanságom
Mely kínoz,kifoszt és szétszaggat.
Egy darab elveszett belőlem
S még keresem valahol a rengetegben,
Megsebzett énem talán már nem fogja megtalálni
A kincset, mi reményt ad a reménytelenségben.
Author: Bredács Gréta
Zavaczkiné Bredács Gréta vagyok, 95-ös évjáratú. Tíz éves korom óta Bredács Gréta néven írok verseket. Mindig is könnyebb volt számomra írásban kifejezni az érzéseimet, mint szóban. Írás közben hagyom, hogy áthasson az áramlatélmény. Az élet megmutatta nekem mind derűs mind a borús oldalát, s ezeket az eseményeket, élményeket (is) az íráson keresztül dolgozom fel. A kortársaimtól és a tanáraimtól mindig azt a visszajelzést kaptam, hogy komoly gondolataim vannak, kár lenne ezeket magamban tartani. Nemrég érkeztem életem azon szakaszába, amikor tudatosult bennem, hogy a megfogalmazott soraim talán segíthetnek másokon vagy elgondolkodtathatja az embereket, legyen szó az élet bármely aspektusáról.