Konrád beül az autóba, becsatolja az övet, és a kulcs után nyúl. Semmi. Átkutatja a zsebeit, a kesztyűtartót. Hátrapillant az ülésre, hátha, de nincs sehol. Sóhajtva kiszáll, és visszasiet a házba.
– Már megint mi történt? – kérdezem az asztalnál ülve, kezemben egy csésze kávéval.
– Nem találom a kocsikulcsot – morogja Konrád, miközben az előszoba szekrényt is átnézi.
Leteszem a csészét és karba tett kézzel figyelem, ahogy egyre kétségbeesettebben kutakodik a kulcs után.
– Nem lehet, hogy ott van, ahol mindig is szokott? – kérdezem félmosollyal.
Konrád megáll egy pillanatra, majd fejét megvakarva gondolkodik.
– Szerinted a nappaliban lesz?
Helyeselek. Konrád belép, és valóban: a kulcs ott hever a komódon, pontosan ott, ahol minden áldott nap hagyja.
– Hát persze – motyogja, és felmarkolja.
– És hová is mész?
Konrád az ajtóban toporog. Összeráncolja a homlokát.
– Ööö… szóval…
Kikerekedett szemekkel kérdezem.
– Nem mondod, hogy elfelejtetted?
Konrád ártatlanul néz rám. Sóhajtok.
– A boltba indultál.
– Tudtam! – vágja rá Konrád, és elindul kifelé.
– És a bevásárlólista? – kiáltok utána.
Egy pillanatnyi néma csend. Aztán Konrád újra besétál, kelletlen mosollyal.
– Na jó… hol is hagytam?
Author: Egervári Kriszta
Egervári Kriszta vagyok. A 16 hónapos kislányommal vagyok itthon, mellette home office-ban dolgozom. Három csivava kutyus boldog gazdája vagyok. Az írás már gyerekkoromban is vonzott. Középiskoláskoromban magamnak írogattam, még forgatókönyvet is készítettem horror vonalon. Aztán az élet úgy hozta, hogy nem foglalkoztam az írással tovább. Újra 2024-ben kezdtem el ismét az írás felé orientálódni, de szerettem volna komolyabban is foglalkozni vele, így elkezdtem tanfolyamokra járni; 2025-ben a Magyar Íróképző képzéseit vettem igénybe online formában. Ott sokat tanultam az írásról, technikákról. Az írás számomra maga a szabadság. Ki tudom fejezni benne az érzelmeimet, fantáziáimat. Szeretem a romantikus regényeket, a krimiket, a mélyebb lélektani írásokat.