Tejszínhab torta Tótágas Tirol,
marcipán ízű szikrázó hegyek,
hófehér házak mályvacukorból,
sárga autóbusz narancsgerezdek.
Áfonya tiszta édes jégcsapok
csillogó csöndjét dúdolja a tél,
snapsztól becsípve erre andalog
porcukorral szórt hómezőn a szél.
Aranytelérként búvó kis patak
lépesméz-csíkja csurran szerteszét,
mazsolás kalács rétek lapulnak,
méregzöld fenyők mártott gyertyaként,
s kába fejemben másnapos harang
kondít üdvözlő öröm-zenét!
Author: Reinitz Zoltán
Gyermekkorom óta azt éreztem, hogy versírás számomra nem egy múló szeszély, hanem valami fontos dolog. Fiatal felnőttként találtam meg a saját hangomat, amelyet, egy bő évtized hallgatása után, egy mély érzelmi-szerelmi válság nyomán tudtam folytatni. A versek pedig azóta is megtalálnak, jönnek a semmi ködéből, immár három unoka nagyapjaként, de örök kamasz maradva. Van, hogy hosszabb szünettel, van, hogy sűrűbben, de életem részévé váltak, és támogatást adnak minden nehezebb élethelyzetben – még ha sokáig többnyire csak az asztalfiókban és a szívemben őriztem is őket. 2026 nyarán jelenik meg első verseskötetem, „Félálom blues” címmel. Ez olyan leküzdhetetlen inspirációt adott, hogy fél év alatt elegendő vers gyűlt össze már a következőhöz is. Az antológiák, pályázatok, blogok visszajelzése azonban továbbra is fontos útmutató számomra, amit éppen ezért nagyon komolyan veszek.