Őszi vívódás

Köd sziszeg és gomolyog ma a fákon, az égen, a szívben,

elfogy a csalfa idő, fád ketyegése megáll;

reggel elindul a nap, soha sincs pihenés elegendő,

önmagam se tudom, merre találom ezért.

 

Elzakatolnak a percek, a hónapok, évek, a sorsok,

várva az ünnepeket, gyertyavilág melegét;

s bár csodaként remegem, valamennyi varázslatos óra

rőzsehalom tüzeként lobban el oly sebesen.

 

Lám, veled álmodok, ébredek, ízeid, illatod őrzöm,

újratanulva a szót, életet, indulatot;

mégis a szürke homály monoton kavarog körülöttem,

s érzem, amint idebent tétova zombi szorong.

 

Még motyogom, csak a puszta szokás erejével e verset,

bár tudom, önmagam így áltatom ostoba mód;

s már eme sárteke balga világa is oly keserű már,

mint ama rég feledett bús siheder dalai.

 

Elsodor újra, meg újra a köznapok ördögi árja,

nincsenek esti idők, vágyteli pillanatok;

nélkülük álom a csendes öregkor, a béke, az élet.

S már tudom, ezt akarom – benned is ezt keresem.

 

Egyre csak érzem, amint kevesebb türelem lobog itt benn,

s rózsafüzér imaként fogynak az évszakok is;

hagyd, hogy az ostoba kételyeim veled íme megosszam,

hisz tovaszáll a világ, majd beborítja a köd.

 

Reinitz Zoltán
Author: Reinitz Zoltán

Gyermekkorom óta azt éreztem, hogy versírás számomra nem egy múló szeszély, hanem valami fontos dolog. Fiatal felnőttként találtam meg a saját hangomat, amelyet, egy bő évtized hallgatása után, egy mély érzelmi-szerelmi válság nyomán tudtam folytatni. A versek pedig azóta is megtalálnak, jönnek a semmi ködéből, immár három unoka nagyapjaként, de örök kamasz maradva. Van, hogy hosszabb szünettel, van, hogy sűrűbben, de életem részévé váltak, és támogatást adnak minden nehezebb élethelyzetben – még ha sokáig többnyire csak az asztalfiókban és a szívemben őriztem is őket. 2026 nyarán jelenik meg első verseskötetem, „Félálom blues” címmel. Ez olyan leküzdhetetlen inspirációt adott, hogy fél év alatt elegendő vers gyűlt össze már a következőhöz is. Az antológiák, pályázatok, blogok visszajelzése azonban továbbra is fontos útmutató számomra, amit éppen ezért nagyon komolyan veszek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Isten hozott November!

  Most kezdtük el az évet és csak úgy szalad, Hogy Novembernek emelkedett a kalap. Isten hozott komor és hűvös November, Örömében csak úgy remeg

Teljes bejegyzés »

Boldogságvirágok

Ujjaimmal boldogságvirágokat rajzolok szívem párás ablakára. Lelkem egyetlen metszete, a Mindenség legszebb darabkája. Tudja Isten, hová visz az utam… Félnem nincs mitől, Ő vezeti szívem

Teljes bejegyzés »

Örök Fények

Jártál-e már ott, ahol a Fények örökké ragyognak? Ott, hol az egek és földek mind egybe folynak? Tudod-e, hogyan juthatsz el újra oda, ahol a

Teljes bejegyzés »

Táncunk

A mosolyod, a mosolyom. Kezem a kezedben. A világ monoton robajában mi ketten lelkünk dallamát dúdoltuk halkan, egymásnak suttogván, hogy halljunk a zajban. Éreztük zenéjét

Teljes bejegyzés »

A küszöbön állva

A küszöbön állva   Volt egyszer egy asszony, aki különös kapcsolatban állt a Karácsonnyal. Nem csupán az ünnepet szerette, hanem mindazt, ami köré épült. A

Teljes bejegyzés »

November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »