Nap süt, csend zsong, délután,
szellő alszik fák haján,
itt-ott egy-egy falevél
gondol egyet, szárnyra kél.
Hulló akác szöszmötöl,
madárfütty száll égre föl,
zöld bóbita bólogat,
ringó árnyból fény fakad.
Szelíd meleg poroszkál,
tovatűnő illat száll,
rózsa reszket vörösen,
bárányfelhő elpihen,
harangvirág csókot vár,
elmúlt a láz – nyár van már.
Author: Reinitz Zoltán
Gyermekkorom óta azt éreztem, hogy versírás számomra nem egy múló szeszély, hanem valami fontos dolog. Fiatal felnőttként találtam meg a saját hangomat, amelyet, egy bő évtized hallgatása után, egy mély érzelmi-szerelmi válság nyomán tudtam folytatni. A versek pedig azóta is megtalálnak, jönnek a semmi ködéből, immár három unoka nagyapjaként, de örök kamasz maradva. Van, hogy hosszabb szünettel, van, hogy sűrűbben, de életem részévé váltak, és támogatást adnak minden nehezebb élethelyzetben – még ha sokáig többnyire csak az asztalfiókban és a szívemben őriztem is őket. 2026 nyarán jelenik meg első verseskötetem, „Félálom blues” címmel. Ez olyan leküzdhetetlen inspirációt adott, hogy fél év alatt elegendő vers gyűlt össze már a következőhöz is. Az antológiák, pályázatok, blogok visszajelzése azonban továbbra is fontos útmutató számomra, amit éppen ezért nagyon komolyan veszek.