A Hold fényfolyosóján szótlanul állva,
Szembe jött velem a titok igazsága.
Leomló fátyolként terült el előttem,
A vörösen csillogó, aranyló vízszőnyegen.
Lebegő némasággal csodáltam fényét,
S rám ontotta vakító szenvedélyét.
Ártatlan vadság ölelte körbe,
Lábam gyökeret eresztett, mélyen a földbe.
Ily vakító szépséged eddig miért nem láttam?
Elveszve merengtem a fénylő vízsugárban.
Vörösbe borulva, csendbe burkolózva,
Csak ontotta fényét a sötét Balatonba.
A víz tükre hosszan fejet hajtott előtte,
Partig csókolta kezét bókoló szeretete.
Szerelmük ereje lelkemet mélyen beszőtte,
S én csak lebegtem e megható érzések közepette.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
