Mátrai téli álom – Új életre készülve.
Lombjaikat már elengedték a fák az erdők a cserjések.
Színes sárgás,barna takaró sűrű meleg ágya a jövőnek.
Mire ide ér a tél összeszővödik, egymásra rakódik teljesen.
Fagy és jég nem árthat, hó mint nagy paplan fekszik rá csendesen.
Alatta az élet alszik, füvek, virágok, gombák spórái, bogarak.
Amíg a tél húzza is az időt minden túl él e drága takaró alatt.
Vadak etetése járnak mit ember gondosan készít számukra.
Méhek sem donganak,medve barlangjába édes álmát alussza.
Alszik az erdő hófedte ágak,nap erőtlen csillanva beköszön mint rendesen szokott.
Le néz forrásra hol kristályos jégcsapok lógnak hibá hatalma nincs csak mosolyog.
Játékos szél szeleburdán próbál bele harapni alvó hótakaróba.
Ahol szerencsével jár ott emeli visszi a hópehelyheket táncolva.
Vad csapásokra könnyű terhét teríti terhét, talán, hogy elfedje a csapást.
Vadakat hidegen hagyja e tréfa ismerik az ösvényt tudják a járást.
Őzek és szarvasok most is kecsesen járnak míg disznó a sűrűben az avart turja.
Vőrösbegy és őszapó tölgyek és fenyvesek oltalma alatt és ott buvik cinege és csuszka.
Bagoly csoportba verődve fenyves és falvak közelében lel otthonra.
Sólyom is közelebb kerül az emberi térhez vadász ő kié az ég birodalma.
Vastagszőrű róka éjjelenkét nekivág s közelről vizsgálja át a falu széliben eső házakat.
Van e zsákmány mi őrzi majd átgondolva tyúkólba szalad.
Felsétál az égre nem sietve a Hold és kísérete a csillagok.
Minden álomra tér, új életre készül az ibolya és tavaszi virágok.
2026.10.02.
Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos
Felföldi Lajos vagyok. Gyöngyöspatai Palóc paraszt gyökérzetű, származású. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Amikről írok általam megélt vagy teljesen átélt, események, sorsok, természet, történelem, külső és belső emberi tulajdonoságok. A természet közeli fiatalkori életemnek köszönhetően, tudok így írni emberekről, állatokról, növényzetről és belső lélekről. Nem egyszerűen szobában, íróasztal mellett izzadom ki magamból írasaim. Senki és semmi vagyok a világban, mégis próbálok tanító jellegel is írni. Irasaim a szivárvány teljes skáláját, akaratlanul lefedik, utalok itt arra, hogy szerelmes, romantikus, természetközeli, történelmi tiszteletadás, spirituális, Gyöngyöspatai útikalauz, misztikum, pszichológiai. Vallást érintő versek a Keresztényi és Táltosi hitvilág miatt. Katona jellegű versek, tartalékos katonai szolgálatom gyanánt. Nem ego de! Adakozó lüktetés nem álca hanem valós megélt emelkedő érzés, többek között már több mint 22-szeres állandó véradó vagyok. Ezt inkább mint követendő példának említeniném, én is így kezdtem. És hálás vagyok érte! Nem csak írok, gyerekkorom óta rengeteget olvasok is így szókincsem és kifejezésmódom nem csak a Palóc származásnak köszönhető. Köszönetet szeretnék mondani az Irodalmi Rádiónak, hogy Éngem is és Másokat is felölel, lehetőséget nyújt antológiákban megjelenni és más felolvasó irodalmi estek keretében műveinkből...