Az ember egy két lábon járó tükörkép,
Azt látja önmagában, ami a nagyvilágban eléje lép
Micsoda ostoba és görbe kép,
De hát mit is tehetnék, ha voltaképp,
Csak az vagyok, ami elém lép,
Ha nyáron ég az ég,
akkor az szívem is hamuvá ég,
Ha megőszül ősszel az ősz,
az én hajam is vele lesz ősz,
Ha halálra ítélik a telet,
az én nyakamra is tegyenek kötelet,
Ha kivirágzik a tavasz,
semmi más nem leszek, csak tavasz
A világ milliónyi kis tükörkép,
Azt látja önmagában, ami magában eléje lép
Milliónyi kis torz tükörnép,
De hát mit is tehetne, ha voltaképp,
Ő is csak az, ami eléje lép,
Ha az ember mosolyog,
Akkor a világ is rá mosolyog,
Ha az ember sír,
Akkor a világ is vele sír,
Ha az ember tombol s dühöng,
Akkor a világ is tombol s dühöng,
És ha az ember szilánkjaira tör,
Akkor a világ is összetör.
Author: Machó Bese Géza
Machó Bese Géza vagyok 2008-ban születtem. Az utóbbi 2 évben kezdtem el foglalkozni az írással, főként verseket írok, de novellákkal is próbálkozom. „Semmiből semmi sem lesz”