Félve nézek rád,
hisz oly rég láttalak.
Szólni sem merek,
tán hangom meg sem ismered.
Rég láttalak, s most,
hogy itt vagyok,
csak szemedbe nézek,
és inkább hallgatok.
Elhallgatom a szót,
mit kimondani félek,
szívem fájó sebeit,
így gyógyítom végleg.
De boldog e szív,
s vele örül a lélek,
oldódik a kín,
hisz láthatlak téged.
Az elmúló idő,
mint röpke pillanat.
Úgy foszlik szerte,
míg nem láthattalak.
De most itt vagyok,
s szemedbe nézek.
Ajkaim némák,
de beszél a lélek.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
