Csontig hatol az olvadó hó hidege.
Szinte bokáig járok a sárban.
Lassan haladok előre, akár az idő,
s még csak kezem sem dughatom zsebembe.
Mázsás súly vállamon, görnyedem alatta,
késik a tavasz, a napfény,
madarak ékes dallama.
Így késem el én is,
ahogy elfut mellettem az élet,
csak egy ócska pillanat,
és már nem is élek.
De talán nem is éltem soha,
illúzió volt csupán minden.
Apró, ócska bűneim,
mi mellett eddig elmentem,
utol ér, rám szakad,
s közben hegyekké nőnek.
Magam után húzom,
fullasztó nyomorom,
de előttem a nyár,
vár rám a tavasz,
s vannak még előttem léptek…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
