Bennem ragadt dallamokban,
vérző, fájó gondolat,
a ki nem mondott szép szavakban,
felőrölöm önmagam.
De szabaddá tesz minden percem,
mit e földön tölthetek,
s szeretettel táplálkozva,
úgy múlik el minden bánat,
s csak a szépre emlékezem.
De már apadnak a szavak, hangok,
úgy emésztem önmagam.
Elfogyok majd, mint az idő,
még lépést tartva velem tartok,
így mindent magamba zárhatok.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
