Adorjányi Erzsébet
Idősek világnapja alkalmából
Csak figyellek titeket.
Őszbe borult hajatok, akár a téli évszak, fehérbe fordult át,
Látom arcotoknak egy mosoly felett beráncolt homlokát.
Egy szőke kisfiú a nagymamája kertjében,
Csak hasal a fűben, közben ezer kérdés fejében:
-Mama míg élsz, mondd el nekem, hogy kell jónak lenni.
Hogy kell a jót igaz szívből, szeretetből tenni.
Hogy kell értékelni a fénylő napnak melegét,
Ne hagyjuk a bölcsességnek, hogy letudja majd idejét.
S kire nézel szeretettel, nézzen ugyanúgy vissza rád,
Amennyi jót tettél már, azért a jó ég meglásd, ezerszer megáld.
Mama míg élsz, megmutatod mit akkor mutattál,
Mikor a kispadunkon kuporodva babot pucoltál?
Hogy honnan indul a szivárvány, s hogy hova érkezik?
Hogy sok száz emlék él a szívben, s a szeretet létezik…
Mert létezik, ezt én látom szemeidben,
Akkor is, ha annak sarkában egy könnycsepp csillog éppen.
Csak beszélt a fiú, közben szeme a mamára meredt,
Figyelte, hogy arca kicsit megöregedett.
De még mindig ő a legszebb, már átélt sok ezer csodát,
Ha göröngyös is volt az útja, mégis őrzi mosolyát.
Ez a mosoly sokat elmond, mindent elárul,
Árad felém szeretete, lelke kitárul.
Nem is kérek többet semmit, csak sok szép évet Nektek,
Mert a világ attól lesz szép, ha mindig velünk lesztek!
Author: Adorjányi Erzsébet
Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.
