Utas
Robogó szekér az élet,
És én utasa vagyok.
Az ostor csapása éget,
Mögém kerülnek a tegnapok.
A Jövő, ködbe vesző játék,
Mely felé a vad fogat kitör.
Nyomunkban egy néma árnyék
Kerék alatt meg-megcsikordul a kő.
Az időből nincs visszatérés,
Sorsunk hajtja szekerét,
Minden pillanat néma kérdés,
Mely elmossa a tegnap hevét.
A vak kocsis a sötétbe réved,
Suttogva szól az éjszaka.
Lassul már a rohanó élet,
S felőröl az Idő vasfoga.
S ha véget ér az utunk,
Számít majd, hogy a szekér merre vitt.
Majd marad, mit másnak adtunk,
Talán egy emlék, amely néha visszahív.
Thiesz János
Author: Thiesz János
Thiesz János vagyok, Kalocsán élek. Szeretem a természetet, amit általában kerékpárral járok. Sok gondolat és írás a természetetjárás közben születik meg. Az irodalom mellett a történelem iránti rajongásom is gyakran visszaköszön az írásaimban.
