Nyári szikrák (haikuk)

lángoló korong
életet termő sugár –
nyarat szór szerte

*

esőcseppeknek
ágyat vet a tó tükre –
szelíd altató

*

halk kezdetekben
szelíd szellő suhan át –
viharrá dagad

*

arannyal hímez
zöld ruhát öltött fákat –
hajnal sugara

Mészáros Csaba
Author: Mészáros Csaba

Írással keresem azt, ami a felszín alatt marad: az ember és a világ közti feszültséget, a csendet a zaj mögött. Verseimben és prózáimban gyakran jelenik meg a természet mint tükör és mint menedék, ahol az ember újra szembenézhet önmagával. Foglalkoztat a társadalom működése, a felelősség kérdése és az a hajlamunk, hogy kívül keressük azt, amit belül kellene rendbe tenni. Írásaim egyszerre próbálnak kérdezni és szembesíteni, néha nyersen, néha csendesebben. Igyekszem közelebb kerülni a valóság és az igazság közötti határvonalhoz. A természet számomra nem díszlet, hanem alapállapot, amihez újra és újra vissza kell találnunk. Az alkotás számomra út és eszköz: egy folyamat, amelyben az ember lassan leveti a felesleget és hat a környezetére. Abban hiszek, hogy a változás mindig egyéni szinten kezdődik.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A műszak

A műszak     Fehér egyenruha lánc kesztyű bűz és hideg.   Indult a tyúkok sora a szalagon felakasztva.   Vágni kellett sorba a combot

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

gyerekkori álom…

  karácsony. hab-álom. ott lóg. a faágon. nézem. csodálom: hát ez meg mi? karika. jól látom? fehér, mint a hó. kemény. csak piszkálom. elfordul. leesik!

Teljes bejegyzés »

Fény nélkül is…

Nem azért szerettem beléd, mert egyedül voltam. És azért sem, mert szükségem lett volna valakire. Mindig is a saját sötétségem jelentette az otthont. Hanem azért,

Teljes bejegyzés »

Az igazi Karácsony

Halkan lépett be december havába, szinte észrevétlenül. Úgy ölel át bennünket, csendesen és melegen, mint puha, fehér hótakaró az erdőt, a földeket, az álmos falvakat,

Teljes bejegyzés »

A csendes éj titka

Különös titkot súg a lámpafény, Az ablakon túl alszik a világ, Rávetül halkan a tiszta remény, Álmodik bent a boldog ifjúság.   CSillag gyullad fenn

Teljes bejegyzés »