Elvarázsolt estén templomharang kondul,
ma az emberi szem az Ég felé fordul,
s eltölti lelkünket áhitat és hála.
Angyalokat hallunk zsoltárt énekelni,
pásztorokat látunk együtt menetelni,
majd királyok állnak mellénk egy imára.
Tiszteletünk tesszük Istengyermek előtt,
kérdés nélkül zárjuk teljes szívünkbe őt,
és fontossá lesz egy alvó kisded álma;
tenger gondot veszünk vállainkra érte,
mintha az a mérleg csak e napon mérne,
mintha az Úr minket csak e napon látna.
Nemes csillag útját figyeljük a bolton,
fenyőfát díszítünk, hogy fölénk hajoljon,
szikrázón tündöklő mesebeli ága.
Ajándékozunk is, csomagoljuk gonddal,
nem zördülünk össze semelyik rokonnal,
mondván, a Messiás, ki mindezt elvárja.
Édes illat tölt meg házakat és teret,
nemessé válik egy közös emlékezet,
egy emberként föl nem fogható csodára;
azt várva talán, hogy történjen meg újra,
kerüljön le rólunk bűneinknek súlya,
hisz egykor rátettük az Isten fiára.
Miért egy kisdedtől várjuk, hogy jobb legyen?
Nem múlik a jó a ma élő emberen,
kit az Úr alkotott saját képmására?
Bennünk él a Gyermek, a mesét keresi,
ha át tudjuk adni teljes lelkünk neki,
letehetnénk azt az Ünnep asztalára…
mint türelmet, szép szót, mosolyt, kedvességet,
emberséget, ami sosem érne véget,
valódi figyelmet egymásnak sorsára…
Így talán a világ meg is változhatna,
a Jézuska embert embernek hozhatna
a megváltás igaz, szent karácsonyára.
Author: H. Szabó Klári
H. Szabó Klári az Irodalmi Rádió szerzője. Fő hivatásom szerint középiskolai matematikatanár vagyok, különös érdeklődéssel a geometria és az építészet iránt. Szülővárosom, Eger nagy múltú gimnáziumában elsősorban a reál munkaközösséget erősítem tehát. „Mellesleg” ének-zene-tanárként, és a végletekig megújulni vágyó kreatív lélekként, ha kell, műsorokat szervezek, dekorációkat alkotok, ha kell nem átlagos, meglepő tananyag-feldolgozást segítő eszközöket, vagy egyedi gyöngyszobrokat. Pedagógusként és három gyermekes családanyaként időnként túl sok korlát vesz körül, melyeknek a döntögetéséhez nem mindig érzek magamban elegendő lelki erőt, és szinte mindig időgondokkal küzdök. Bár már több, mint 25 éve vagyok a pályán, kamasz fiaim és tanítványaim mellett igyekszem fiatalos és naprakész maradni, amennyire ez lehetséges. Nagyjából 11 éves korom óta foglalkozom komolyan az írással. A szavakkal, ritmusokkal, rímekkel való festés és alkotás egészen korán megfogott. Szívesen kísérletezem különböző formákkal és szerkesztési elvekkel versben és prózában egyaránt. Ám ahogyan ez a szívem csücskévé vált, sérülékeny is lett. Nehezen nyitom ki a műveimet a nagyközönség előtt, még azóta is, amióta már rengeteg pozitív visszajelzés, és sikeres alkotói pályázatok mutatják azt, hogy talán nem hiábavaló. Középiskolásként helyi antológiákban jelentek meg műveim, majd felnőttként három saját kiadású kötet (Bölcső vagyok, Ad Librum 2009.; Te teremted Ünneped, Könyvműhely 2012.; A szavakon túl…, Könyvműhely 2019),...

