Úgy fújja a szél a bodros felhőket
Mintha el…csak porcicákat tolna,
És e bidres-bodros fellegek
Mögött…rejtett, régi titkok lapulnak.
Tán Holle anyó dunyhákat vereget
És a belőlük felrepülő tollak
Állnak így össze… egyvelegbe.
…Ne lássa senki, mit titkolnak.
De lehet, hogy a varázstündér
Cselezett ki titkon bennünket,
Bidres-bodros bárányfelhőket
Fejünk fölé ….csak úgy leterített.
Hogy kellőképpen fellelkesedjünk
Az eljövő húsvéti ünnepre…
Lehet hogy a fellegen belül
Most is épp bárányok bégetnek?
Bár inkább olyan az ég, mintha
Csak egy finom vattacukor volna…
Telihold lesz…tán így etetik
Odafenn a jó öreg holdat..
Kifekszem hát az udvarra
Lesve a felhők hogy bodrozódnak
S megtömöm bendőm vattacukorral
Az lesz majd a finom lakoma!
Bármi ül is a felhők közepében,
Mint üdvös „orákulum-pirula”,
Az udvaron én most tábort ülök.
S nem tágítok egykönnyen onnan.
Kiderítem,az úszó felhők közt
Milyen csodás álmok lapulnak,,,
És még a csalafinta természet
Sem húzhat velem most ujjat.
S bár nem vagyok nagy agytröszt
Mégis absztrakt lehet ez a felleg…
Mert mind, ki csak errefelé jön
Mást és mást… ismer fel benne….
 |
VálaszTovábbítás
|
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...