Lehajtotta fejét s vitte nehéz keresztjét,
melynek súlya alatt, hite pillanatra sem apadt.
Fel, fel tekintett s tiszta szeme könnyeket nem hintett.
Csak a tövis koszorú megsebzett okán,
folytak végig a piros cseppek fáradt homlokán.
Hite vezette végig e kínnal kövezett úton,
hogy másokért áldozatot nyújtson.
A kereszt, amelyre feszítették,
lombos fa volt egykoron, Golgota mellett az erdő soron.
E kereszt is vele hitt,
hitte, s tudta, hogy egy napon,
majd feltámadnak egy hajnalon.
“Atyám kezedbe ajánlom lelkemet”
suttogta csendesen,
s tiszta szíve, utolsót dobbant nesztelen.
Majd végleg megpihent.
Ám hite rendíthetetlen fenn maradt,
amint vasárnap feltámadt,
s reményt adott az öröklétre,
a jövőbeli újjászületésre.
Kitartó és megváltó szeretete,
hite,
újra s újra feléled.
Épp úgy, mint a természet,
mely minden télen haldokolni látszik,
tavaszra feléled.
Húsvét üdvözítő napján
feltámadást adván,
minden fűszál, fa és bokor,
hirdeti az öröklétet,
s a Jézusi dicsőséget.
Gyurkó Mónika
Author: Gyurkó Mónika
Gyurkó Mónika vagyok, nincs írói múltam, bár a szépirodalomhoz mindig is vonzódtam. Márai Sándor, Szabó Magda, Milan Kundera és Gabriel Garcia Márquez könyveken nőttem fel. Fél éve, egyszerűen kifakadt belőlem egy regény, amin jelenleg is dolgozom. Így kerültem kapcsolatba a vers és novella írással, melyekre gyakorlatként tekintettem, néhány hónap alatt, több novellám és versem jelent meg, köztük díjazott is lettem, így a siker és szavak szabadsága megrészegített és a szenvedélyemmé vált, ezek a csendbe burkolózott szavak varázsa pezsdítik és hozzák felszínre a bennem élő írót. Remélem, hogy soraim egy csepp érzést adnak át a gyors halálból vagy épp a felemelő csodás boldogságból. Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az utazáson a szavak birodalmában.