Itt most minden lépésnek helye van.
Mozdul a csend is, kerget,
Tapad, nyúlik – bevon.
Az égiek üzennek.
Én itt, te ott, köztünk a fény,
Alakká formál a semmi titokban
Szavunkat a levegőbe festem,
Fénylik lélegzetünk a homokban,
De szívdobogásunk már ütemtelen
És néha talán az idő se valódi.
Könnyezve örülünk a végtelennek,
És próbálunk moccanatlan halódni.
Szűk gerinccsatornádba gyengéden
Betuszkolom a millió csillagot,
És érzem közben a remegésed
Pedig tudom, hogy tudod: én vagyok.
Köztünk a fény összeköt tudatlan
Neonparázzsá bújtatnak ezrek
És veszélyes, és más, és új lesz a világ
Te. És én. Köztünk fény. Világító testek.
Author: Madarász Csenge
Madarász Csenge vagyok. Ha megfordítjuk az életkorom számait, egészen idős, de ha nem, akkor még kiskorú. Szabadidőmben azon gondolkodom, vajon milyen alakra hasonlítanak a felhők az égen, a csillagokat próbálom megszámolni, vagy az jut eszembe, milyen ember lenne a kiskutyámból. Főleg verseket írok, de a novelláktól, és meséktől sem riadok vissza, jelenleg pedig egy musical-en dolgozom.
4 Responses
„Te. És én. Köztünk fény. Világító testek.”
Érdekes, egyedi meglátású versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen, kedves Rita!
kedves Csenge,
ahol minden lépésnek helye van, ott mindig az első, a soron következő a legfontosabb. s így lesz a másodikból a következő első, és így tovább. egészen addig, míg ott a fény. félreértettem volna?
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor!
Tökéletes értelmezés, köszönöm szépen a hozzászólást!