Tanulás (szatíra)

Mint tudjuk a tanulás minden korban fontos. Hiszen, aki nem halad a korral, az lemarad. Ezt semmiképpen se szeretném, így aztán mindig meghallgatok mindent. Ezen kiváló tulajdonságomnak köszönhetően tudtam meg, hogy van olyan testrészem, amely gyönyörű és egyedi.
Sajnos jómagam ritkán látom, – mások meg még ritkábban – mert takarásban van, így aztán, ha nem vagyok ilyen érdeklődő, még azt gondolnám, ha olykor-olykor belenézek a tükörbe, hogy semmi kívánatos nincs rajtam. Nem is nagyon bámulom magam, de azért arcmosás után – tekintettel arra, hogy száraz a bőröm – egy kis krémet kenek rá. Majd fésülködéskor szintén látom az engedetlen és gyérülő hajszálaim, melyből három háromfelé áll. Na, de velem nem lehet kibabrálni, lelakkozom, és addig, amíg nem megyek ki a szabadba – különösen szeles időben – egy viszonylagosan elviselhető szobafrizurám lesz.
Nem részletezem a többi testrészem, mert egyikkel se tudnék dicsekedni, amit elfogadással és beletörődéssel veszek tudomásul, de innentől kezdve új perspektíva tárult fel előttünk, mert -mivel alapvetően jó indulatú vagyok – veletek is megosztom. Cserébe én is elvárom, hogy aki tudja, miként érvényesülhetünk vele, az feltétlenül közölje velem!
Nos, nem húzom tovább az időt, hiszen tudom, hogy az érdeklődés már a tetőfokára hágott, így belemondom egyenesen a szemetekbe: „A tökéletes hónalj nem létezik, mindegyik gyönyörű és egyedi”. Hát nem csodás?
Tóth Lászlóné Rita
Author: Tóth Lászlóné Rita

Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Veled a fényben

Veled a fényben   A csillagok fénye utat mutat nekünk, az univerzumban mi némán repülünk. Büszkén ragyog a régmúlt és a szép jelen, a jövő

Teljes bejegyzés »

Karmester

Fekete frakkban ül az este, ezüst pálcáját magasba emelte. Intésre száz torok felel, s a csönd mögött a csönd is énekel. Felcsap a hang, megremeg

Teljes bejegyzés »

A mi szerelmünk

A mi szerelmünk   A csodás est fénye arcunkon megpihen, nincs többé kétség a mi földi szívünkben. Időtlen játék ez, egy csodás égi tánc, amit

Teljes bejegyzés »

Fiamnak…

Csak hagyd nyitva az ajtót szíveden. Bármilyen hosszúnak is tűnik előtted az út, a hullámok csak neked táncolnak az óceán partján. S én feléd indulok.

Teljes bejegyzés »

Lélekmadár

Ahogy lelked a vállamra szállt, a szerelem bársonyos palástja borította be szívem. Az idő megpihent, többé nem rohantak el a percek, s lelked, mint szelíd

Teljes bejegyzés »

Mit ünneplek október 23-án?

Az ünnep kapcsán a szüleim fiatalsága az első, ami eszembe jut. Az elszalasztott beszélgetések miatti szomorúsága keveredik a megmaradt tárgyi emlékek üzenetének örömével. Apám leveleiből,

Teljes bejegyzés »