Élvezd a pillanatot, mintha megállnának a percek,
Ha érzed, szikrázó napsütés táncol az arcodon,
Halld meg az őszi szellő hüvös, halk suhogását
Amikor megnyugszik a világ egy fáradt alkonyon.
Fejtsd meg az álmod, azt ami az álmod titka,
Mert tudom, hogy minden éjjel álmodunk,
A helyeket, ahová nem mehetünk többé vissza,
Ahová ujra már csak álmainkban járhatunk.
Élvezd az apró harmatcseppek ragyogását,
A tenger sohasem múló, bódító moraját,
A lombok sejtelmes, örök susogását,
A sok-sok körülötted lévő csodát.
Élvezd egy kisgyermek őszinte kacagását,
A lehulló esőcseppek halk zörejét,
Egy ölelés bizsergető, el nem múló vágyát,
A szeretett lény teste melegét,
Minden pillanat, ami már veled megtörtént,
Az örökre mögötted, és bizonytalan a jövő,
Semmi nem hozhatja újra neked vissza,
A következő percben mindaz már múlt idő.
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1983-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...
Egy válasz
„Élvezd egy kisgyermek őszinte kacagását,
A lehulló esőcseppek halk zörejét,
Egy ölelés bizsergető, el nem múló vágyát,
A szeretett lény teste melegét,”
Egyetértéssel és szeretettel olvastam soraid, Bizony, aki az adott percnek nem tud örülni, annak örömtelenül telnek el a napjai, aztán az évei is és mire örülni akarna, már késő.
Szeretettel: Rita