Hiszen nekem ez jár, mert megérdemlem,
süssön a nap is mindig énfelettem.
Okosteló, lakás, kocsi és buli,
ha nem kapom meg, lázadok az tuti.
Most akarok élni, nem százévesen,
nyomorultúl, öregesen, agg testben.
Szimplán béna, aki ezt fel nem fogja,
meg kell dolgozni érte, azt nyafogja.
Dolgozzon a hóhér, inkább tanulok,
jobban mondva a suliba bejárok.
Elméleti tárgyak azok jók lesznek,
hiszen vitatkozni úgy is szeretek.
Alkosson a néma, kinek nincs hangja,
gürizzen másokért, ha úgy akarja.
Lehet, hogy celeb leszek, az jól fizet,
majd bort prédikálok nekik, nem vizet.
Ráérek, hiszen alig vagyok harminc,
hidd az ötlet a fontos a francba is.
Melózzon kinek nincs ki a kereke,
ő tudja, hogy neki mi az érdeke.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
2 Responses
Kedves Rita!
Gratulálok! Lubickolt kedvenc műfajában a szatírában.És ez igen jó képet nyújt a maii ismert fiatal típusából, akik vannak nem is kevesen. Tükröt tart at ilyen élősködő mai fiatal elé és a tükörkép anyira igaz, hogy az már fáj, sőt mar is! De hát ilyen a szatíra! A jó szatíra!
Szeretettel
Tonió
Kedves Tonió!
Köszönöm az olvasást és a szívet melengető hozzászólást. Örülök, hogy ennyire érti a versikém lényegét. Bizony, nagyon sok szakmában már csak az idősek dolgoznak, akik már rég a „nyugdíjasok kenyerét eszik”, de még mindig munkával töltik a napjuk nagy részét. A fiatalok – tisztelet a kivételnek – pedig buliznak, tüntetnek, balhéznak és suliról, sulira járnak – már amikor ott is megjelennek – a szüleik nyakán élnek, akiket ráadásul le is néznek. Ők a „megérdemlem” ifjúság. Hála Istennek a saját unokáim nem tartoznak közéjük és talán vidéken a fiatalok is dolgossabbak, hiszen gyerek koruktól kapnak feladatot. Ha állatot is tartanak, annak ünnepnap is szüksége van ellátásra. A városi, úgynevezett panel élet kedvező táptalaja lehet a semmittevésnek.
Köszönettel és szeretettel: Rita