A tanár, aki vezet minket
Jegyzetek közt bolyong csendben,
gondolata messze jár,
néha kissé elmerengve
keresi, mit hol talál.
Táblán kréta, szívben láng,
bár olykor szétszórt a lelke,
de ha szólunk, mindig vár,
s visszatér közénk nevetve.
Hitt bennünk, mikor senki,
látta azt, mit más nem ért,
s ha kellett, tudott nevetni,
mikor könny ült szemünkért.
Leckén túl is oktat minket,
nem csak szóval, hittel is,
hisz egy jó tanár nem int meg,
hanem példát adva visz.
Author: Tóth Brigitta
Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...
Egy válasz
„egy jó tanár nem int meg,
hanem példát adva visz.”
Így igaz. Tetszéssel és egyetértéssel: Rita