A kollégákkal kitaláljuk, mivel mutathatnánk meg az igyekezetünket. Ökoiskolai címre pályázunk, talán kezdetnek elég lesz, talán Zsuzsa is elhiszi, hogy az egyéni arculat kialakítása jegyében munkálkodunk. Ha megnyerjük a pályázatot tavasszal, akkor máris mutattunk valamit. Lelkesen gyűjtjük az anyagokat, elnyerjük, ha így haladunk, ahogy végigböngésszük a feltételeket tartalmazó pontokat, láthatjuk, hogy nyolcvan százalékban már meg is felelünk a feltételeknek.
Sürög Zsuzsa azonban kitartón érezteti ellenszenvét irányomban. Mintha valamiféle bátorságot gyakorolna. A jegyzőt is maga mellé állította. Sajnos már úgy van, hogy Zsuzsi megmondja neki is, mit kell csinálni az iskolákkal, mi jár az oviknak, ki legyen a kultúrház vezetője, és a sportkörök közül ki kaphat támogatást. Mindenható és nélkülözhetetlen a hivatalban ez a nőszemély. Amit Sürög Zsuzsi kifejt négyszemközt a jegyző úr irodájában, azt a jegyző a maga körülményes modorában előadja a képviselőknek, és az úgy szokott folytatódni, hogy a képviselők meg is szavazzák az összes javaslatot.
Január vége felé járunk. Egy hete sincs, hogy a gyerekek megkapták a félévi értesítőket. Két első osztályunk van, kábé ötvenegy gyerek, és a tanító nénik kiválóan megfeleltet egy gyereknek sem adtak, csak megfelelt, jól megfelelt értesítők vannak. Ezen én nem akadok fenn, jellemzően, semmi rendkívülit nem látok benne. A tanítók értik a dolgukat, ebben nem tévedhetnek. Értékeléseiket elfogadom. Senki nem teljesített kiválóan az elsősök közül, hát aztán, majd év végére lesz köztük kiváló.
Sürög Zsuzsa nem így gondolja, a törvényesség betartásáról kezdeményez megbeszélést az iskolában. A jegyzőt is meghívja. És a fő téma, hogy miért nincs az osztályokban kiválóan megfelelt értékelés, ha egyszer a gyerekek mindent megtesznek, és elég okosak is. Az eset pikantériája, kényessége még, hogy a jegyzőnek és Sürög Zsuzsának a gyermekei éppen első osztályosak, és éppen a mi iskolánk első osztályába járnak, konkrétan ugyanabba az osztályba. Azaz a saját gyerekeik értékelése miatt is háborognak. A tanító nénik vérig sértve hallgatják a hivatalnoki kioktatást. Ami tömören összefoglalva arról szól, hogy nem az Oktatási törvénynek megfelelően történt az első osztályosok félévi értékelése, hiszen egyetlen gyermek sem kapott kiválót, mind csak jól megfelelt vagy megfelelt lett. Ha belegondolok, tényleg skandalum, ilyen nincs, kiválónak lennie kell.
Kellett volna lennie, akkor most nem lenne ügy. Az érintett tanítónő felbátorodva érvel. A szöveges értékelést így kell értelmezni, a magyar nyelv szerint a kiváló az különleges, tehát ebből most az is következhet, hogy ebben az iskolában ilyen gyerek nincs. Különben is, a jól megfelelt az elég barátságos értékelés, mi több, örvendetes eredménynek nevezhető. Tanév végére pedig lehet kiválóan megfelelt is.
Az iskolába szervezett tanácskozás lesújtó eredményt hoz. Megbántódtak a tanítónők, végleg meggyőződnek Sürög Zsuzsa kiállhatatlanságáról. A tanévzáró ünnepély után Sürög Zsuzsa átviszi a gyerekét a másik bányavári iskolába.
Sajnos a hivatalban az adminisztrátorok már nem úgy bánnak velem, ahogy képviselőként megtapasztaltam, sőt, ahányan vannak, annyifelé ugráltatnak. Gyárthatok kimutatásokat, táblázatokat, kérelmeket. Még köszönetet is alig kapok, ha benyújtok valamit. Gyanítom, mi van a háttérben. Sürög Zsuzsán kívül. Közelednek a választások. A regnáló képviselő-testület mandátuma hamarosan lejár, így az enyém is. A bürokraták pedig ezt számon tartják. Ha elég bölcsek és kitartóak, akkor csak a választásig kell kihúzni, utána bármi meglehet, új testület, új időszámítás veszi kezdetét. Október elsejétől.
Csupán néhány hónap, és lejár a fránya mandátumom. Addig ülök két lovon egy fenékkel. Jól megy, mármint a lovak, meg amit én menésnek tartok, az is. Iskolaigazgatói feladataimat tisztességesen ellátom. Úgy érzem, beletanultam. Igazán kielégítő a hangulat a suliban, sem a szülők sem a tanárok nem törik rám nap mint nap az ajtót. Csak az oktatási referens dolgozik ellenem. De majd neki is megváltozik a véleménye.
Author: Horváth Erzsébet
Horváth Erzsébet vagyok. Felváltva élek vidéken és Budapest közelében. Magyar nyelv és irodalom tanárként dolgoztam sokáig. Írásaim közül jó néhány már az 1980-as évek közepén megjelent a Tiszatáj, Mozgó Világ, Új Tükör, Tekintet folyóiratokban. 2015 óta foglalkozom újra írással. Hat évig nem is kerestem a megjelenés újbóli lehetőségét sem, hogy e szándék ne befolyásolhasson a hogyan és mit írni kérdéskörében. Eddig nyolc regénynél tartok, dolgozom a kilencediken. Novellák, regényrészletek jelentek meg tőlem az elmúlt három évben antológiákban, online felületeken. 2022 májusában Love veletek címmel megjelent az első regényem a Holnap Magazin Kiadó gondozásában. Majd 2023 őszén A Hold távolsága szintén. Közérdeklődésre számot tartó a témája és a mondanivalója. Igazán büszke vagyok rá, hogy könyvem kiadását két település; Budakalász és Szentgotthárd város önkormányzata támogatta. Egyszerű vidéki emberekről szól, a rég elporladt kilencszázhatvanas-hetvenes években, és olyan küzdelmekről, ahol a kiszolgáltatott szereplők a viszontagságokat csendben elszenvedik. Egy lányka beszéli el a történet, aki a felnőttek sorsa miatt aggódik, miközben a boldogságról szüntelen álmodozik. Szerelmi szála is van a regénynek, és persze kalandos helyzetek, mindez egy 21. századi felnőtt szemszögéből láttatva. A rossz dolgok ellenére életörömmel bemutatva azt a régi világot. Több jól sikerült könyvbemutatót is tartottam különböző helyeken. 2024 karácsonya előtt idős embereket...
