A fában élő hang

A fában élő hang.

/a hegedű meséje/

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Jelige: Hegedű

Oleg mint minden reggelen most is korán kelt, fejszében a kezével. A nagy erdőbe bement, hogy kivágja a fákat. Már délidőre járt a nap, erősebben sütött a keleténél, amikor Oleg hangot hallott a fából. Biztos megörültem-gondolta magába. Vagy csak megkapott a nap sugara, de a fa egyre jobban kérlelte Oleget, hogy ő más milyen fa és vigye haza úgy vágja ki.

Mintha megbűvöltek e hangot kivágta és hazavitte a fát. A hang pedig egyre erősebb lett. Egy hangszert készítesz belőlem-mondta a fa. Egy hangszer?-nézett rá Oleg, de hiszen azt se tudom hogyan kell. Nem baj, segítek.

Napról napra, hétről hétre dolgozott rajta Oleg. A fa forgács szinte már belepte otthonát, de a fában valóban ott lapult a hegedű. Alig észre vehető, finom mozdulatokkal kellett Olegnek előcsalogatnia.

Mikor elkészült a hegedű a fa megszólalt most pedig a húrozás következik. A legfinomabb húrokat tette bele, végre teljes pompájában ott állt a hegedű. Oleg még most se hitt a szemének, hogy ezt a hegedűt ő készítette el.

A fa így szólt, most menj be a városba és az első ember, aki megszólaltat engem azé lesz a hegedű és talán a szíved.

Oleg bement a városba. Sok ember próbálta megszólaltatni a hegedűt, de egyiknek sem sikerült. Oleg már kezdte feladni és sötétedett is, amikor Natasa az egyszerű paraszt lány oda ment és elkezdett játszani a hegedűt.

Ekkor a fában élő hang egyévált a hegedű hangjával. Az öregek, asszonyok, gyerekek mind a tér közepére mentek mert még sosem halottak olyan szép hangot. Mintha valaki sírt volna, de közben lágy esésű dallam világ követte. Oleg abban a percben tudta, hogy Natasa lesz a felesége.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »