Házibuli.
Írta: Egyed-Husti Boglárka
Meghívott egy házibuliba, nem volt kedvem hozzá. Hiszen rajta kívül nem ismertem senki, semmi keresni valóm nincs ott. Nem akartam ezt az egészet, de addig könyörgött míg végül elmentem vele a buliba. Nem is értettem miért hívott pont engem. Talán ki akart rángatni a magányosságból.
A buliban viszonylag velem egyedidős emberek voltak, kevesek, mosolyogtak. Láthatóan jól érezték magukat.
Leültek a kanapéra és elkezdtek velem beszélgetni. Na pont ezt nem akartam. Olyan faggatás szerűnek éreztem az egészet. Ki vagyok, honnan jöttem, hogyan ismerkedtünk össze egymással stb. Nem szerettem mert ez az én privát szférám nem szoktam csak úgy beengedni bárkit.
Aztán megkérdezték mivel foglalkozom.
„Írok”-válaszoltam rá.
„És miket írsz”? -kérdezték vissza.
„Verseket, novellákat”.
Nem szerettem volna tovább ezt a beszélgetést, mert tudtam, hogy az jön ki belőle, hogy mutassam meg a műveimet. Aztán be is jött. Kérték legalább csak egy művemet mutassam meg. elővettem a telefonom és megmutattam nekik a Varázspálcás írásomat, de felolvasni már nem akartam. Ő elvállalta, hogy felolvassa. Miközben olvasott megjelent előttem Őrs arca. Hirtelen a zajos társaságból egy csendes társaság lett figyelmesen hallgatták őt, ahogy olvas és néztek engem. Tudtam mire gondolnak. Hallottam, a gondolataikat a fejembe. Mikor végig olvasta a novellát teljes csend lett. A megdöbbenés mindenkinek ott volt az arcán.
Ő szólalt meg először: „Ezt tényleg te írtad?”
„Igen”-válaszoltam.
Tudtam, hogy ez lesz ezért sem akartam, hogy elolvassák, mert egy kicsit beleláttak a lelkembe a múltam egy részébe. Persze azt hitték, hogy csak kitaláltam az egészet. Aztán magamtól elmeséltem a Varázspálca történetét. Hogy keletkezett miért történt az, ami történt. Még nagyobb döbbent csend lett. A kellemes házibuli hangulatból hirtelen síri halotti hangulat lett.
Volt egy vendég, aki könnyeit próbálta vissza fogni én nem tudtam azt vissza fogni könnyeztem magamba. Már sokszor meggyászoltam Őrst. Akkor is, amikor eltemettem és akkor is, amikor a Varázspálcai sorait papírra vetettem. Minden egyes sornál úgy éreztem, mint amit a sírja felett éreztem. A szívemből téptek ki egy darabot. A lelkemmel együtt pedig Őrs is eltávozott a másvilágra.
A halála napján 3 dolgot fogadtam meg magamnak: soha többé senkitől vagy semmitől nem akarok fügni. Letettem a cigit és azóta se gyújtottam rá. A második fogadalmam az volt, hogy megírom Őrs történetét. Így született meg a Varázspálca. A harmadik pedig az, hogy senkit sem tudok megmenteni saját magától.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.