Jövőre veled ugyanitt

Jövőre veled ugyanitt.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Kis telefon kijelzőjén az alábbi üzenet jelenik meg

Szeretnék veled találkozni. Ráérsz egy kávére?

Vonakodva bár, de kíváncsiságtól fűtve igent mondok neki.

A kávézó kellemes kis hely. Halk zene, jó kávé, finom pékárú illatú. A kávé habja véletlenül az orrom hegyére kerül. Nevettünk rajta és ismét gyereknek érzem magam. Ahogy rám néz azokkal a szemekkel. Hiányzott-ismerem be halkan magamnak. Nagyon. Rég együtt voltunk, szakítottunk, ennek is több éve már. Mégis fontos része maradt az életemnek. Szépen váltunk el. Barátok maradtunk igaz már nem láttuk egymást évek óta kapcsolatban maradtunk egymással. Ő kint élt külföldön én itthon maradtam. Mind a ketten éltünk a ránk osztott életünket, játszottuk a szerepünket. Én az édesanya és feleség szerepét, ő az egyedülálló férfi szerepét.

Még mindig jóképű volt. Az évek nem fogtak rajta. Elegáns, jól öltözött volt. Nem hízott el, nem kopaszodott pedig már 45 éves. Én 40 voltam.

Szerettem, ahogy mosolyog. Mindig kis mosoly gödröcske jelent meg ilyenkor az arcán. Szexi volt tőle. Ebbe szerettem bele. Meg a szemébe. Sose engedett el. Mindig követett. Bíztunk egymásban.

Minden titkot megosztottunk egymással. Mi voltunk a legjobb testvérek, barátok lelki társak egy személyben.

Sokáig azt hittük a köztünk lévő kötelék örökre kitart. Tévedtünk. Az élet mind a kettőknek feladta a leckét.

Most itt ülünk és nézzük egymást. Keressük a másikban a gyermeket, akit ismerünk. Fürkészünk a tekintetekben és rájövünk, hogy igazából nem is ismerjük egymást. Felnőttünk.

Aztán amikor megisszuk a kávét egy másik ember áll fel az asztaltól.

Hiányzott, de már nem voltunk azok a fiatalok, akik akkor voltunk.

Megbeszéltük, hogy majd ismét találkozunk.

Aztán jött egy kedves email tőle, amiben ennyi állt csupán: „Jövőre veled ugyanitt”.

 

Vége

 

 

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


hangszálszakadás.

te taszítottál oda, ahol most vagyok, és  sokan azt  gondolják majd rossz vagyok. gyűlöllek téged és gyűlölöm magamat, amiért együttes  erővel elvettük minden szavamat. meg

Teljes bejegyzés »

valahol egy kicsit még ott vagy.

pazar élmények örömorgiája – hátonfekvő késhegyen táncolva továbbálmodom torokszakadásban megtört hajnalom. S ha hazudsz, azt is megtudom, mert csókod íze ilyenkor fájdalom, ártalom, ráncos kéz;

Teljes bejegyzés »

révedésekben.

Lelkem hófödte táj, ártatlan bár, de mást mutat, mást remél, hideg van odakint és  zaj, ritmusra  dobban, arra  zenél. Szíved a mellemen, hallom a kezed

Teljes bejegyzés »

macondóban.

Tegnap újra csend lett Macondóban. Szájbamásztak a mogyorószetyészek, egészen belefullánklottak az agyba, a szívbe, a húgyhólyagba. Csodálkozva vettem észre, hogy rajtam is  úrrálett ez a

Teljes bejegyzés »

Pihe

Láthatatlan tollvonás a lét rezdülése, sűrűn folyó emlékcsepp üveggömbbe gyűrve.   Elszakadt szép pillanat leheletnyi éjben, hamuba hullt sóhaj, mint pihe szállt a szélben. Author:

Teljes bejegyzés »