Napfogyatkozás

Napfogyatkozás

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Mindenki figyelte az égboltot, emlékszem mennyire izgatottat voltunk, hiszen nem mindennapi esemény a teljes napfogyatkozás.

Már hetek óta készült rá mindenki. Bemondták tévébe, rádióba, vettünk szemüveget. A frissen nyír fű illat belengte a kertet. Mezítláb rohangáltunk fel alá, fürödtünk, grilleztünk és vártuk a nagy eseményt.

Aztán felhívtál. A szüleim nem tudtak rólad így gyorsan kirohantam a terasz helységbe, hogy beszélni tudjak veled és nekik azt mondta, hogy az egyik barátnőmmel beszélek.

Egész héten vártam, hogy hívj, tudtad nagyon jól, hiszen szerelmet vallottunk egymásnak.

Mikor beleszóltál a telefonba olyan volt, mintha egy kést szúrtak volna belém. Tudtam, hogy az lesz az utolsó beszélgetésünk.

Szeretlek-így kezdted, de majd így folytattad. Mindig van egy de.

Sosem lehetünk együtt, hiszen te börtönbe ültél és tudtad a szüleim és a társadalom se fog már befogadni.

Majd megköszönted, hogy beszélhettél velem, sosem látunk egymást, de elképzeltem ahogy ülsz és rám gondolsz és a be nem teljesedett szerelmünkre.

Szerettelek volna megcsókolni-tudom, hogy én is szerettelek volna megcsókolni, de. Mindig van egy de.

Majd hirtelen elsötétült az égbolt, a szívem megtelt félelemmel, elment a nap és elvitt vele együtt téged is.

Olyan sötét volt az égbolt, mint a szívünkre nehezedő kimondatlan szó, hogy soha többé nem beszélünk egymással.

Tudtam. Nem kellett már többet mondanod semmit. Tudtam, hogy sírsz, Hallottam a telefonban is, ahogy a könnycseppek lehullanak az arcodról és én nem tudom csókjaimmal lemosni őket.

Majd, amikor ismét világos lett az égbolton megszakadt a vonal és te örökre eltűntél.

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »

Anyák napjára

-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült

Teljes bejegyzés »