Május első vasárnapja

Az üde orgona illat incselkedett a tarka tulipán csokrok körül, mikor a tanteremben gyülekezni kezdtek az ünneplők. A lemenő nap fénye még ringatózott néhányat a horizont felől, hogy kellően ráhangolhasson mindenkit a legbensőbb érzelmeire

Izgatott csevegések törték meg a csendet, hogy a tökéletesség kiteljesedhessen. Majd egy varázsütésre már csak azok a szavak hallatszottak, melyek meghatározták most az alkonyat aromáját.

„Édesanyám” „Kedvesem”, „Mindenem”, Drága nagymama” „Szeretlek”!

Utat törtek maguknak nem csak belül, hanem csendesen guruló gyöngyökként végig kóborolták a boldogságba merülő arcokat.

Végül összefonódott anya és gyerek, mint faág a levéllel. A zene elhallgatott, a vendégek elszivárogtak Vitték egymásban a hangulatot is.

Egyedül maradt a teremben. A csend szinte elviselhetetlen lett. Neki is haza kellene menni.

Engem mi vár otthon? Ki köszönt fel? Én hogyan köszöntsek?

Ezek a gondolatok cikáztak a fejében össze-vissza, miközben ólomsúlyokkal a lábán kilépet az utcára.

Az anyám az ágy ölelésében fekszik, kívánhatom neki a világ összes boldogságát, de egy pillanatnyi örömre sem képes már megelevenedni.

 A nagyobbik fiamban már évekkel ezelőtt beakadt a szó. Lehet a lelke mélyén hálás az érte folytatott küzdelemért, de talán csak egy mély pillantással tudja a tudtomra adni.

A kicsi fiú még tényleg kicsi. Ő még nem tudja mi fán teremnek az anyák, csak azt érzi, ha nincsenek jelen.

Könnyeitől fojtogatva tartott egyre közelebb az otthonához.

Mikor benyitja az ajtót a három fiú egymás mellett állt vele szemben.

Az apa három különböző virágszálat tartott a kezében, mely őket jelképezi.

– Ez tőlünk Neked! Amiért annyit teszel értünk. Nagyon szeretünk!

Nehezen hagyta el az ajkát a „köszönöm”, mert a könnyeivel nem tudott megküzdeni. Összeborulva csókolgatták egymást.

A szobát átjárta a törődés mély mámora. Ebben a ritka, boldog pillanatban együtt lebegtek mind a négyen.

 

 

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Még mindig én…

– Te tényleg én vagy? A kislány hitetlenkedve nézett rám. Én elmosolyodtam. – Igen. Én vagyok te. Csak… egy kicsit későbbről. – Akkor hány éves

Teljes bejegyzés »

Vár az újabb tanév

Edit Szabó : Vár az újabb tanév Kérdezem egy barátom kislányát : Timikém, várod már az iskolát ? Szája széles mosolyra húzódik, – nagyon várom

Teljes bejegyzés »

Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »