Ideje a bányavári valóságba feledkeznem. Éles Géza és társai máris gondoskodnak témáról. Hosszú levelet kapok, fenntartói utasításnak minősül, ezt diszkréten jelzi a levél elejére biggyesztett mondat. Az Ön intézményében közétkeztetéssel kapcsolatos probléma merült fel. Erőssné, a népjóléti bizottság tagja felszólalásában tolmácsolta a szülők panaszait. Só van a mákos tésztán, kő a levesben, dohos a rizs. Öntől nem érkezett ilyen jelzés az ételek állapotáról, sem jegyzőkönyvet nem vettek fel a szülői panaszok hallatán, annak ellenére, hogy az 2826. számú, Önhöz küldött levelemben tájékoztattam – a hatodik pontban foglaltak szerint–, hogyan járjanak el, amennyiben mennyiségi vagy minőségi kifogás merülne fel a menzai ebéddel kapcsolatban, illetőleg késedelmes szállítás esetén.
Erőssné asszony már a képviselő-testület előtt is taglalta a közétkeztetési gondokat, melyek felmerülésekor, súlyosságukból adódóan, azonnal jegyzőkönyvet kellett volna felvennem és tájékoztatni erről a fenntartót. Megemlítendő az is, hogy a probléma írásbeli rögzítésének elmaradása miatt az ételszállító céggel szemben az önkormányzat intézkedni sem tudott. Ismételten elrendelem, hogy április elseje napjától minden egyes ebédszállítás alkalmával az Ön által megbízott intézményi alkalmazott jegyzőkönyvbe rögzítse a kiszállított ételek mennyiségét, hőmérsékletét, az edényzet állapotát, az étel szemmel megállapítható milyenségét. Minden nap készüljenek feljegyzések, és írassák alá azt a szállítóval. Mindennemű, az ételek ízlelését követően felmerülő minőségi kifogást a jelenlévők által is aláírtan, tényszerűen rögzítsenek. A polgármesteri levél végén vastag betűkkel még ez áll: Egyidejűleg arra kérem, hogy Erőssné asszony által jelzett hiányosságok ügyében végezze el az utólagos kivizsgálást, indokolja a jegyzőkönyv elmaradását, s erről tizenöt napon belül tájékoztatni is szíveskedjen.
Valahonnan előbányászom Éles Géza előző fenntartói utasítását a menza tárgyában, tényleg felszólított már a naponkénti jegyzőkönyv felvételre, amit nem vettem túl komolyan. Elég nagy szívásnak tűnt a többi szívások között.
Az Önkormányzat amúgy közbeszerzési pályázaton választotta ki a KAVAR céget, a korábbi JÓFAZÉK helyett. Ha megkérdeznek a pályázat elbírálásakor, akkor elmondom, hogy a JÓFAZÉK ebédeit kedvelik az iskolában, minőségi kifogások csak ritkán akadnak. Persze az átlagos menzás ebédekhez viszonyítva, amikről tudható, hogy sosem elég finomak, vagy ha éppen finomak az ételek, mondjuk, süteményt adnak vagy rántott szeletet, akkor meg az a baj, hogy kicsik az adagok. De kétségtelen, a JÓFAZÉK ételeit aránylag megszokták és elfogadták a gyerekek, alig hallottunk panaszokat. A KAVAR cég viszont, az első napoktól kezdődően, ahogy átvették az ételszállítást, csak panaszokat halmozott. Gyakran olyan felismerhetetlen állagú leveseket küldenek, amikről sem ránézésre, sem ízre nem lehet megállapítani, hogy micsodák valójában, a rizsük ugyan nem dohos, ahogy Erőssné asszony fogalmaz, de mellékíze van, kesernyés és kellemetlen ízű.
A felszólítás utáni napokban személyesen megyek le az étkezőbe féltizenkettőkor, és minden ebédet magam is megkóstolok. Azt állapítom meg, hogy nem is olyan rosszak! Aztán a feladatot átpasszolom az iskolatitkárnak, majd két hónap elteltével végre abbahagyhatjuk a jegyzőkönyvezést, bár erre vonatkozó engedély nem érkezik Éles Gézától. Az iskolatitkár ugyan szívesen vállalta a gyakorlati megvalósítást, legalább nyugodtan és ingyen ebédelhetett. A dohos rizs, a sós ízű mákos tészta meg a kőleves tényleg túlzás volt. A jegyzőkönyveket az ebédről a többi adminisztrációval együtt az iskolatitkár hetente bevitte a polgármesteri kabinet irodába. Rutinná vált, ahogy a többi iratgyártás. A szülői panaszok szerencsére megszűnnek, a reklamáló bizottsági tag sem bolygatja tovább az ebéd kérdését.
Május felé tartunk, a bányavári kertekben elhamvadtak rég a vörös tulipánok. Szegfűk, tearózsák szöktek szárba, melyeknek lugasai és bokrai vörös izgalomban tárulnak fel reggelente, a hajnali harmatban, a frissen lélegző ösvények közelében, az iskola felé menet. A szomszéd ügy, a szülői elégedettség mérés és a közétkeztetés naponkénti jegyzőkönyv felvételei ellenére a hagyományos alapítványi napi műsor is megrendezésre kerül. A református lelkész szép szavakkal ír az ünnepségről a Bányavári újságban. „ Igyekezzetek a városnak a jólétén… és könyörögjetek érette az Úrnak…” Már a mottó is megható.
A résztvevők pedig zsúfolásig megtöltötték a tornatermet. A nyolcadikos diákok keringőztek, a tornászok látványos bemutatót tartottak, elsőtől nyolcadikig minden korosztály készült a szereplésre, hónapokkal korábban kezdve a begyakorlást, az alapos felkészülést. Az aerobik táncos kislányok mosolyogva, integetve vonultak a színpadi térre, a tornaterem közepére. Körben padok és emelvények. A lelkész szavaival élve: az iskola nevel, munkája a kulisszák mögött zajlik, az előadás csak a felszín, s a kulisszák mögé öröm bepillantani. A felkészülés órái, a sok akarás a fellépések perceiben testet ölt, láthatóvá válnak az eredmények, mintegy a folyamat pillanatnyi állomásai, a gyerekek bátor kiállása a szülői közönség elé, az életüket és a jövőjüket éppé és ígéretessé tevő jellemvonások kiformálása fogalmazható meg célul. – Hát ilyen szép gondolatokat is írt a pap rólunk , az ünnepségünkről és a munkánkról.
Az ünnepély mozzanatai szerintem is befolyásolhatják a gyerekek felnőttkori kapcsolatait, belső megállapodottságukat, majdani gyermeknevelésüket, hivatásuk betöltését. Talán tényleg, ebben lehet valami … A lelkész szavait élvezettel olvasom, ahogy a kollégák is, mindenki megszólítottnak érzi magát a dicséret által, s örömmámorban úszik a nagyépület folyosója. Látjuk magunk előtt újra, ahogy a vendégek ünneplőben sétálnak a tantermek elé kirakott asztalok mentén, s megérintik, nézik a tanulói munkákat, egy-egy darabot megvásárolnak és hazavisznek.
A jól sikerült alapítványi nap húsz perces szünetében rövid fogadáson, külön vendégül látom a képviselő urakat a hetedikesek termében. Pár mondatot hallanak tőlem a műsor készültéről. Udvariasan megköszönik a vendéglátást. Aztán már a folyosón elkezdenek fanyalogni, elsőként jól leszólják a tanári műsorszámot, szerintük a tanárok hamisan énekelték a tavaszi dalt, és hallhatólag a szöveggel sem volt mindenki tisztában. Hogyhogy nem, de én ezt másként éltem meg!
Author: Horváth Erzsébet
Horváth Erzsébet vagyok. Felváltva élek vidéken és Budapest közelében. Magyar nyelv és irodalom tanárként dolgoztam sokáig. Írásaim közül jó néhány már az 1980-as évek közepén megjelent a Tiszatáj, Mozgó Világ, Új Tükör, Tekintet folyóiratokban. 2015 óta foglalkozom újra írással. Hat évig nem is kerestem a megjelenés újbóli lehetőségét sem, hogy e szándék ne befolyásolhasson a hogyan és mit írni kérdéskörében. Eddig nyolc regénynél tartok, dolgozom a kilencediken. Novellák, regényrészletek jelentek meg tőlem az elmúlt három évben antológiákban, online felületeken. 2022 májusában Love veletek címmel megjelent az első regényem a Holnap Magazin Kiadó gondozásában. Majd 2023 őszén A Hold távolsága szintén. Közérdeklődésre számot tartó a témája és a mondanivalója. Igazán büszke vagyok rá, hogy könyvem kiadását két település; Budakalász és Szentgotthárd város önkormányzata támogatta. Egyszerű vidéki emberekről szól, a rég elporladt kilencszázhatvanas-hetvenes években, és olyan küzdelmekről, ahol a kiszolgáltatott szereplők a viszontagságokat csendben elszenvedik. Egy lányka beszéli el a történet, aki a felnőttek sorsa miatt aggódik, miközben a boldogságról szüntelen álmodozik. Szerelmi szála is van a regénynek, és persze kalandos helyzetek, mindez egy 21. századi felnőtt szemszögéből láttatva. A rossz dolgok ellenére életörömmel bemutatva azt a régi világot. Több jól sikerült könyvbemutatót is tartottam különböző helyeken. 2024 karácsonya előtt idős embereket...
