Vihar érkezett

Halászné Magyar Márta
Vihar érkezett

Olyan vihar érkezett, mit nem vártunk,
fürjtojásnyi jeget látott szemünk,
sűrű eső szította belső lángunk,
károkat mérjük fel, nem pihenünk.

Kárelhárítunk, ahogy csak tudunk,
kertekben elpusztult szinte minden,
letört faág keresztezi utunk,
sóhajok fakadnak szíveinkben.

Küzd, ahogyan csak tud mindig az ember,
fejben kérdések kavarognak vadul,
nem elég szeretni szerelemmel,
ha keserűség íze a csókra hull.

Mi marad a dal végén majd nekünk,
ha régóta csak emléket ölelünk?
2025.07.07.

Halászné Magyar Márta
Author: Halászné Magyar Márta

Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Mi marad a dal végén majd nekünk,
    ha régóta csak emléket ölelünk?”

    Remek volt a hasonlat a viharhoz. Nem marad más, csak az emlék, kivéve, ha valaki elég bátor és merész ahhoz, hogy újat kezdjen.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »