Az időjós

Azon az őszi estén, amikor Lúciusz eljött, hogy visszavegye tőle a jövőbelátás tehetségét, Dr. Gönczy Olivér, a nemzet első számú meteorológusa, épp sütőtökkrémlevest főzött.
Nem jajjgatott, nem könyörgött, nem futott ki az erkélyre azzal, hogy ő inkább leugrik.
– Az ígéret szép szó – mondta, miközben megkavarta a levest, és a fakanállal egy rutinos mozdulattal kiemelte a rozmaringot, aztán folytatta: – Már vártalak.
A vendég némán bólintott, kissé fázósan megtapogatta az esőtől átázott ballonkabátját, majd a fogasra tette és helyet foglalt a nappaliban. Mögötte az őszi szél az esőcseppekkel játszadozott a redőny résein. A falon időjárási térképek, bekeretezett díjak. „Az Év Előrejelzője”, „A Legprecízebb Ember”, „Több Frontot Látó”.
– Egy kérésem lenne – szólt ki Olivér a konyhából, miközben kitöltötte a két tányérba a levest és krutont szórt rá.
– Hagyj még egy utolsót. A hosszú távú előrejelzés holnap megy adásba. Szeretném leadni, aztán vége.
– Ááááá – nevetett Lúciusz – tudod, hogy ez nem így működik – jegyezte meg, miközben belekóstolt a levesbe.
– Tudom. De el akarok köszönni. Csak egy búcsújóslat.
Lúciusz halkan sóhajtott. Tudta, hogy hibázott, amikor elfogadta a levest. A meteorológus különösen nehéz eset volt. A jövőbelátók közt is azok a legmakacsabbak, akik közlik az adatokat, de sohasem állítják magukról, hogy látják a jövőt.
– Ígérj ködöt, azzal nem fogsz mellé – vetette oda Gönczynek, miközben elfogyasztotta a levest. – A többit megoldod, de… most mennem kell, még várnak.
– Rendben – biccentett Olivér.
Lefelé a lépcsőn egy pillanatra eszébe jutott, hogy ha nem épp szolgálatba lenne, talán még maradt volna beszélgetni. Mellesleg a receptet is elkérte volna. Talán majd máskor.

Másnap reggel Dr. Gönczy Olivér leadta az előrejelzést. A képernyőn derűs volt és határozott, mint mindig.
– Reggelente köd lesz. Sűrű, szinte mozdulatlan. Aztán csütörtökön felszakadozik a felhőzet – de a napsütést csak péntekre sikerült leszerződtetnem. Az esőt viszont szabadságra küldtem, ahogy magamat is. A többi legyen meglepetés. Holnaptól más idők járnak! – Ezzel zárta a reggeli műsort, és nevetett.
Az emberek rögtön fejtegetni kezdték a titokzatos mondatokat, hiszen imádták. A közösségi oldalak tele lettek Gönczyről szóló őrült elméletekkel.
A következő reggelen aztán helyén volt a köd, ahogy eddig minden jóslat. Ő maga is elégedett volt. Aztán csütörtökön: heves esőzés, viharos szél, több fát kicsavart a földből. Az országban leállt a vasúti közlekedés.
– Fura – mondták az emberek. – Pedig Gönczy sosem szokott tévedni. Valami nem stimmel ezzel az időjárással.
Péntekre javulást ígért, és jégverés jött. Hétvégére hőségriadó.
Az emberek mérgesek lettek, de nem rá. Nem. Az idő volt a hibás. Az idő megbolondult. A természet kiszámíthatatlan. Nem lehet már bízni a felhőkben, a Napban, az áramlatokban és főleg nem a frontokban. Ősz volt, de minden nap más évszak jelentkezett be.
Egy hét múlva Lúciusz nagy kofferral indult a raktár felé. Dobozában még ott zörgött Olivér jövőbelátása.
Pangás volt odabent. Archivusz, a raktáros pecsételt és a kupac tetejére dobta a dobozt. A többi ládán ott voltak a nevek: próféták, brókerek, egy orákulum, és egy nyugdíjas tarotkártyás.
– A Gönczy-féle? – kérdezte Archivusz. – Nagyon pontos volt. Mennyire viselte meg?
– Meg fogja oldani! Bár ezek után inkább főzzön, az jobban fog menni…
Hazafelé Lúciusz egy óriásplakátra figyelt fel: Gönczy Show: A jókedv garantált, a napsütés nem! 18:00!
Mivel szabadnapos volt, s valamiért nem hagyta a dolog nyugodni. Este aztán bekapcsolta a tévét. És megérkezett a meglepetés: már a főcím fergeteges volt. Teltház a stúdióban. A közönség őrjöngött Gönczy érkezésekor. A közösségi oldalakra már az adás alatt özönlöttek a kommentek. Senkit nem érdekelt már a valódi előrejelzés, csak a jókedv. Az emberek rajongtak a stílusáért, itták a szavait.
Az adás közben Lúciusz lakásában megcsörrent a telefon. Archivusz ideges hangja szólt:
– Ez az új szerzeményed kezd elfüstölni!
– Visszatérésre hajlamos – döbbent le Lúciusz.
– Valaki belenyúlt a rendszerbe! – csapta le a telefont a raktáros.

Lúciusz nagy levegőt vett. Ilyenről még csak a kiképzésen hallott, de terepen sohasem tapasztalta.
Későre járt. Lúciusz krutonos sütőtöklevessel kísérletezett a konyhában, miközben az esti filmet megszakították. Rendkívüli bejelentés!
– Leégett egy raktár a Határ utcában! A tűzoltók még most is nagy erőkkel dolgoznak a helyszínen! A tűz oka egyelőre ismeretlen.
Lúciusz kezéből kiesett a fakanál, miközben egy szál rozmaringot próbált kihalászni a levesből. Aztán egy pillanatra azt hitte, holnaptól szabad, aztán rájött, hogy mégsem, mert mostantól más irányít.

Author: Csatlós Melinda

1990 Luca-napján születtem. Gyermekkoromat a festői Bakonyjákón töltöttem. A természet közelsége, a falusi élet csendje meghatározó volt számomra. Gyerekként még megtapasztalhattam egy eltünőben lévő világ apró csodáit. Már gyerekként is vonzódtam az irodalomhoz és a művészetekhez – szerettem figyelni az embereket, hallgatni a történeteiket. Középiskolai éveimet egy zeneművészeti szakközépiskolában töltöttem, ahol klasszikus és népi klarinétot tanultam. Itt ismerkedtem meg a magyar népzene és néprajz mélyebb világával, ami később nagy hatással volt írásaimra. így születtek meg első történeteim. A néprajz iránti lelkesedésem arra ösztönzött, hogy mélyebben megismerjem szülőfalum hagyományait. Népi vallásosság és szakrális emlékek témában végeztem gyűjtést Bakonyjákón, amelyet később országos versenyen is díjaztak. 2012-ben jelent meg „Egy tucat bakonyi betyármese” című mesekönyvem. 2013-ban pedig a felnőtteket szólitottam meg: ,,Történetek a faluból’’ cimű, néprajzi témájú novelláskötetemmel. A pedagógia mindig közel állt hozzám, így tanítói és tanári diplomát szereztem. A néprajz és a tanítás iránti szeretetem később találkozott, és ennek eredményeként született meg a „Több tucat feladat bakonyi betyármesékhez” című szövegértési gyűjteményem. Életem során több nagyvárosban is éltem, mégis mindig hazahúzott a szívem. 2024-ben férjemmel és két kisfiunkkal visszatértünk Bakonyjákóra, ahol végre igazán otthonra találtunk. Hosszú évek után itt tudtam újra irni. Mindig is lenyűgözött a teremtett világ szépsége, a természet változásai...