Jöttél,
megközelítettél,
lángra borult a táj.
A szenvedély csak tombolt,
úgy, mint a nyár.
Érinthetetlen voltál.
Messze, mint a nap.
Mégis,
mégis, megégettem magam.
Lelkemen, mint tornádó,
az a viharos fergeteg,
átfutottál rajtam,
de még csak nem is leltelek.
Bennem vagy nyomokban,
ott, a felhők felett.
Kétségeim,
már rég nem kergettem.
Te mentél,
s jött az ősz,
sajnálom, hogy neked
talán soha nem is kellettem.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Te mentél,
s jött az ősz,”
A nyár a szenvedély, az ősz a befelé fordulás évszaka. Mindkettőre szükség van.
Szeretettel: Rita