Az ideális, írásban is szürreális
Gondolatban feltámasztott
Valóságban valótlan vontatott vallomás,
Képzeletem képtelen kiéhezett kéjelgése,
Hogyan érthetné értékét az értelemnek az,
Akit még én magam, én magam sem értek.
.
Szükséges szükségszerű szeretet,
Amely esténként olykor átjárja a szívemet.
Az a színtelen szemtelen szeplőtelen valóság,
Amelyre reggelente kell ébrednem.
Hol van az aki tudhatná mit érez,
Az érzéktelen értéktelen értelmetlen érzelem,
Hogy vágyom arra ami nincsen,
S amivel áldott vagyok azt álnokul semmisnek tekintem.
.
Tükörképem személytelen személyének szemébe tekintve
Lelkem ürességének, űrének fekélye.
Nem gonosz gazember gondtalan szereppel,
Mindinkább úszni nem tudó hullám dobálta kis ember.
Aki nem több a teremtő tervében szereplő,
Hasonmására egyedileg teremtett egyetlen egyedtől.
2025.07.18.
Author: Deák Ádám
Nem vagyok több egy szokványos fiataltól, aki kedvére szereti formálni a szavakat és oly módon egymás mellé tenni őket, hogy annak elolvasása örömet jelentsen számára. Van akinek az úszás, a repülés vagy az extrém sportok jelentenek örömet, nekem a kerékpározás, a versek, az érzelmek és a természet. "A szem a lélek tükre" szokás mondani, azonban ha nem ismerünk valakit személyesen ezt nehéz egy kép alapján reálisan meglátni. A versek azonban olyan megnyilvánulások, ahol a lélek kommunikálhat a szavakban, a mögöttes tartalomban, a költői képekben, rímekben, de még az amatőr hibákban is. Öszintén örülök, hogy egy olyan közösség tagja lehetek ahol mindezeket megoszthatom, és talán még más számára is örömet szerezhetek egy-egy szófordulattal.
Egy válasz
„Tükörképem személytelen személyének szemébe tekintve
Lelkem ürességének, űrének fekélye.”
Vajon miért üres az a lélek?
Az úszni nem tudó kisember is lehet értékes, akkor is, ha a hullámok dobálják, ezek szerint állja a „sarat”.
Szeretned kell a tükörképed és akkor értékesnek látod magad és magadon keresztül másokat is, bár lehetnek az ilyen sorok rossz hangulatból fakadóak is.
Szeretettel: Rita