Vannak, akik félnek az elmúlástól,
Pedig mi sem természetesebb.
Hiszen az időnk behatárolt.
Tudjuk, a kocka el van vetve.
A sors cseppet sem igazságos.
Egynek több jut, másnak kevesebb.
De elérünk mind a végállomáshoz
Akár tetszik, vagy akár nem.
Emlékeket hagynánk magunkból,
Minél többet, hogy ha lehet.
Mert elmúlásunk már világos.
S nem szeretnénk, elfelejtsenek.
Nem szükséges nyomokat hagynunk
Reménykedve, majd emlékeznek.
Hiszen nem volna e világ ma ott,
Ahová jutott eddig. …nélküled.
Ott hagyod te mélyen nyomod,
Amikor majd menned kell.
Az életed már változtatott,
Cseppet sem volt értelmetlen.
Benne égsz e vibráló létben,
Földön és a nyilt levegőben.
Többet tettél már, mint eleget.
Beivódott a létbe… emléked.
.
Ott vagy a felcseperedő életben.
Kezed alkotta csodás tettekben.
Ereje van a szellemiségednek
Ahol éltél egykor és ismernek.
Nem leszel csupán kitörölve.
Megaradsz e helyen, nyomokban.
Mert ki e világot igazán megélte,
Annak szeretetét az… tovább hordozza…
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
