Mikor még apró voltam,
A „Miért?-re sokan válaszoltak.
Aztán már nagyobb lettem,
S utamat én választottam.
Majd felnőtt korba tértem.
Kérdéseim csak halmozódtak.
Kétesebbek lettek a válaszok.
S én még mindig…. tudatlan voltam.
Szemem régen lecsuktam.
Válaszok nélkül. Nyugodtan.
E válaszkeresésbe belebuktam.
„Csak elfogadni kéne”.- Mért is nem tudtam?
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
„Válaszok nélkül. Nyugodtan.
E válaszkeresésbe belebuktam.
„Csak elfogadni kéne”.- Mért is nem tudtam?”
Én is mindig tudni akartam/akarom a miérteket, pedig nem érdemes, nem lesz tőle boldogabb az ember.
Szeretettel: Rita