Elérhető célok nélkül, hogy is tudnánk élni?
Hitünk legyen, s bizodalmunk jó sorsunk remélni.
Céltudatos életben is lehet álmodozni .
Céljainktól ne álljunk el, nem kell visszakozni.
Nem érdemes érzelmünket mindig kimutatni,
érdemtelen emberért a könnyünket hullatni.
Kóstolónál nem illik a pálinkát fokolni,
saját hibánk miatt nem kell másokat okolni.
Ha kiderül, hogy tévedtünk, tudjuk elfogadni,
nem kell ezért elveinket mindjárt megtagadni.
Biztosabb a kitaposott úton tovább menni,
ha elkezdtünk valamit, már nem jó féllretenni.
Mikor jól fut szekerünk, semmit sem kell tenni,
mégis szinte mindenki barátod akar lenni.
Hogyha bajba kerültél, nem tudod mire vélni,
miért akarnak előled oly sokan kitérni?
Tettek nélkül ne próbáljunk sült galabra várni,
tanuljunk meg itt a földön páros lábbal állni.
Jó lenne, ha nem kellene a jövőnktől félni,
minden ember szeretne szép öregkort megérni.
Author: Andaházi Szeghy Lajos
Andaházi Szeghy Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem 1940 szeptemberében. Édesapám a posta alközpont üzemében műszerészként dolgozott. Édesanyám háztartásbeliként két nagyszülővel, öcsémmel, húgommal és velem együtt otthon volt. Rólunk gondoskodott. A háború utáni nagyon nehéz években szegényen, de szerető családban éltünk. A vers szeretetét apámtól, a zene szeretetét anyámtól örököltem, hat évig zongoráztam, de a focit jobban kedveltem gyerekként. Futballozni kezdtem és tíz éven keresztül játszottam a Postás, a Debreceni Honvéd és a Ganz Darugyár csapatában. Műszaki főiskolát végeztem általános gépész szakon és a Ganz Daru és Kazángyárban dolgoztam gyártástervezőként és üzemszervezőként. Végül több mint 43 év után innen mentem nyugdíjba. Itt ismertem meg feleségemet is akivel több mint 46 éve éve boldog házasságban élünk. Két remek fiunk és öt csodálatos unokánk van. Céljaink, amiket kitűztünk mindig közösek és reálisak voltak. Azok megvalósulása sok örömet szerzett eddigi életünk folyamán. Hatvan évesen kezdtem tájfutóként versenyezni, hét éven keresztül. Nagyon szerettem az erdő illatát, a mezőket, de sajnos egy sztrok után abba kellett hagynom a tájfutást. Olvasni mindig szerettem. Versírással már fiatalkoromban próbálkoztam, de csak az asztalfióknak írtam. Nyugdíjasként már több időt tudtam versírással tölteni. A versírás tudományával behatóbban ekkor kezdtem foglalkozni. Már tájfutó koromban lenyűgözött mindig a természet, a táj...
