Egy kérésem, lenne,
ha valaki meglelne,
útszélre dobva,
gyötörve, taposva,
ázva véres sárba,
szemeim becsukva,
ordítva némán,
nyúlva kezed után,
kérve, könyörögve,
álnokul esdekelve,
térdre hullva,
úgy suttogva,
nagy szemekkel
törött szívvel,
zokogva bárhogyan,
hogy ki hallja megroppan,
sírásomat meg is szánva,
mégse, mégse vigyél haza.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Lehajtom válladra fejemet, drága istenem Én vétkes,ki lám, csak embernek születtem. Es elsorolom neked az összes vétkemet, Mely vállamat nyomja, mióta születtem. Megbántam mindet, többször
November, szürke, ólomszínű, lehangoló, Hűvös, de még inkább hideg napok hónapja. Sokak által nem kedvelt időszak. Novemberben a barátságtalan hidegben sokszor még a nap is,
Mikor azt mondják, Bogaras vagyok, Én azt néha elhiszem, Néha pedig összezavarodok. Amióta veled egy a sors, Tényleg azzá lettem. Akárcsak a só meg
Elalvás előtt Még van egy kis idő, Mindent végig gondolni; Vagy a boldogság ölelni, Vagy a magány fog fájni. A múlt, valamikor szép
„horizonton, eltűnőben…” ketten szálltak fejem fölött alkonyattal szinkronban a szárnycsapásuk suhanással párban szárnyuk kecses íve lebbenése összeolvadt könnyed testük levegője egyik kicsit irányt
Forró július nap volt. A nap két kézzel szórta ránk szúrós sugarait odafentről. Mintha minden melegét ezen az egyetlen nyári napon akarta volna szétosztani adakozó
3 Responses
Hm…és íme, itt a „testvérvers”…
Mit is mondhatnék ? Inkább az első, Zita, inkább az első, mert az ember társas lény…bár, elismerem, nem mindegy, ki és mi az a társ ! Mind a kettő nagyon jól van megírva. Üdv !
Kedves Zita!
Ez remek.Ez a változat nekem jobban tetszik. A szavakkal való brilliáns kezelés, gratulálok!
Üdvözlettel
Antal
Köszönöm szépen Antal!