Egy kérésem, lenne,
ha valaki meglelne,
útszélre dobva,
gyötörve, taposva,
ázva véres sárba,
szemeim becsukva,
ordítva némán,
nyúlva kezed után,
kérve, könyörögve,
álnokul esdekelve,
térdre hullva,
úgy suttogva,
nagy szemekkel
törött szívvel,
zokogva bárhogyan,
hogy ki hallja megroppan,
sírásomat meg is szánva,
mégse, mégse vigyél haza.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Miskolci őszi elégia A szürke bércek ködbe vesznek távol,párát lehel a fáradt Szinva-part.Az ablakomból nézem ezt a tájat,mely annyi fázós, néma titkot tart.Én tizenkilenc évesen
Nap mint nap érzi, hogy valami változik, nem tudja pontosan, hogy mi, de az érzései, a gondolatai, a lelkivilága mind húzzák lefelé a mélybe. A
Vannak emberek, akik hangosan hirdetik magukat, és vannak, akik csendben, lépésről lépésre építik a maguk kis világát. Én talán az utóbbiak közé tartozom. Nem
Múltam, és jövőm én vagyok? Az idő, mit gyorsan felfalok, Felemészti a pillanatot. Nem az vagyok, mit itt hagyok. Author: Keilhauer Péter Sziasztok! Keilhauer
Rózsa Iván: Apukák és anyukák Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel
Rózsa Iván: A kis-nagy herceg Valahol, valamikor, kies vidéken, egyszer én is voltam kisfiú… Jól éreztem magam, mint aranyszőke sörényű kis herceg. Most másképp érzem
3 Responses
Hm…és íme, itt a „testvérvers”…
Mit is mondhatnék ? Inkább az első, Zita, inkább az első, mert az ember társas lény…bár, elismerem, nem mindegy, ki és mi az a társ ! Mind a kettő nagyon jól van megírva. Üdv !
Kedves Zita!
Ez remek.Ez a változat nekem jobban tetszik. A szavakkal való brilliáns kezelés, gratulálok!
Üdvözlettel
Antal
Köszönöm szépen Antal!