A fény beborult az ablakon, végig folyt a bútorokon. Az agyonhasznált konyhaszekrényen. Szinte megvidámította. Újszerűvé varázsolta a kis helyiséget. Ahol minden történt, de nem történt semmi sem. Reggelik, ebédek, vacsorák színtere. Egykor egy pár csak ezt akarta: ketten lenni egy lakásban, ami az övék. Ahol bármikor zavartalanul lehettek egymásé.
Mindez megvalósult, sőt, szerelmük gyümölcse a kis szobában aludt édesen. A családfő a szokottnál jóval később ébredt meg. Kinyúlt pólóban, szűk szárú boxer alsóban, kicsit még összegyűrve jött ki a konyhába. S kuporodott le az egyik konyhaszékre. Hétvége volt, talán ezért nem akart összeszedett lenni, egyáltalán semmit sem akart. Csak élvezni a létezést. Felesége annál éberebben sürgött-forgott, készülődött. A férj rácsodálkozott, mintha most látná először. De a kérdést csak magának tette fel. Ezt hogy csinálja?
Ő is végig dolgozta a hetet, sőt, ellátta a gyereküket. Miközben minden napra volt főtt étel. Most is, mint mindig, korábban kelt fel, mint ő, s látszólag jókedvűen reggelit készített. Alakja sem változott. Karcsú derekán kötény kötője kétszer átérte. Haja lazán felcsatolva, finom hattyú nyakán csak egy-két kiszabadult hajszál. Formás combján kényelmes, de feszes leggings. Lábain magas sarkú, szőrös papucs, ami annyira illett kedves, bújós lényéhez. Ez a csodás, formás kis nő az övé. Mikor először megpillantotta, még remélni merte, hogy valaha az övé lesz. S már lassan 10 év, az asszonnyá érett, szép nővel. Körülnézett, mintha félne, hogy kihallatszanak a gondolatai. Mintha restellné a szívében lángra lobbant gyengédséget. Amit bátran hívhatunk szerelemnek is. Itt, egy nem éppen romantikus helyen, egy konyhaszéken jött rá, hogy mindene megvan, amiről csak álmodott. Engedett érzésének, felállt, hátulról átkarolta felesége karcsú derekát. S amit oly ritkán szokott kimondani, bár érzett, most suttogva, többször elismételt. A fény időközben még erősebben bámult be az ablakon. Végig folyva a bútorokon, az agyon használt konyhaszekrényen. Szinte megvidámítva, újszerűvé varázsolva a kis helyet. Ahol minden történt, de nem történt semmi sem.
Author: Kissné Kustor Franciska
1970-ben születtem Csornán, egy kis faluban nőttem fel. Győrben érettségiztem, eddigi életemet a gyerekekkel való foglalkozás töltötte ki. Két felnőtt gyermekem van, boldog házasságban élek. Gyermekkorom magányát fantáziám és gazdag képzeletem segítségével tettem felejthetetlenné. Elfoglalt szülők helyett a nagymamám minden este felolvasott, innen ered a könyvek szeretete. Kamasz koromban próbálkoztam először versek írásával. Az érzések szavakba öntése segített át a nehézségeken. Majd jöttek a novellák. Csak arról tudok írni, ami megérint, ami foglalkoztat. Küldtem be novellát a http://ahetedik.hu –ra, ahol több művem megjelent. Negyven éves korom körül születtek az első mesék, mára már több kötetre valót írtam. Rájöttem, ez a fajta önkifejezés áll a legközelebb hozzám. Valahol mindig ott él bennem a kislány. Így könnyen belehelyezkedem az ő világukba. Visszajelzést, elismerést tőlük kapok. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozom, eleinte óvodában, már 6 éve iskolában. Rajzórákon sokszor a meséimről rajzolnak a gyerekek. Színdarabokat is írtam, amit nagy örömmel adtak elő. Ez a legnagyobb siker számomra. Pályázatra meséket most küldtem be először. Örülök a lehetőségnek, hogy nyomtatásban is jelenhetnek meg mesék.
