Elment a nyár,
S vele mentél te is.
Elvitt magával téged.
Mint folyóban kavargó örvény,
úgy ragadott magával,
S nem hagyott mást,
csak ezernyi emléket.
Rég beszéltünk,
s már nem is fogunk.
Te előre mentél,
és én már hiába futok.
Sem utolérni,
se szólni már nem tudunk.
Nem segít a könny,
a mellkas oly nehéz,
nem jön számra a szó,
még remeg a kéz.
Sírod fölött állok,
előttem kő kereszt,
csillagokban az álmaid,
s már csak az emlék, mi velem lesz.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
