Utazunk

Bepakoltam. Bőrönd csurig.

Hú, de nehéz!

Minden benn van? Az idegbaj

Lassan benéz.

 

Ellenőrzés. Vizsgálatok.

Gyomrom egyben.

A poggyászom mustrálgatják.

Aztán engem.

 

Nadrág övem rajtam maradt.

Nem bejelzett!

-Lábat széjjel, karokat fel!

Lefegyverzett.

 

Repülőben szűken ülünk.

Sajog lábam.

Valahára odaérjünk!

Minden vágyam.

 

Fogytán van már a türelmünk.

Várunk megint.

Hol a buszunk? Emberünk néz,

És csak legyint.

 

Húsz óra út. Csak egy ágyat

Követelek.

Nem érdekel semmi már. Le-

Cövekelek.

 

Reggel aztán bosszúságot

Hátra hagyjuk.

Élményeket, tengert, napot

Csak úgy faljuk.

 

Mire mindent kiismertünk,

Eltelt a hét.

Pakolhatunk, dugdossuk mi

Ám a szajrét.

 

Kagyló, csiga, korall, kövek

És tequila.

Nem tehetném a bőröndbe,

Fejem lila.

 

Landolunk már. Ferihegyen

Vagyunk végre.

Bőrönd sehol. Nyaralásnak

Így lett vége.

Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A zászló sebhelye 1956. október 23.

Október huszonhárom — vérző őszi ég,Budapest kövén föltámadt a remény.A csönd repedésén szabadság tört elő,s a Duna tükrén végigfutott az idő.A Bem téren zászló emelkedett,a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A magyar foglárok

Rózsa Iván: A magyar foglárok (Arany János: A walesi bárdok című balladája nyomán) Viktor „király”, „magyar király” Lépked fakón, bambán: Körötte csend, csak pár foglár;

Teljes bejegyzés »

Hazám

  Rengeteg remény veszett el az élet tengerén, Rengeteg magyar szíve szakadt meg a hős honért. Nagyszüleink és szüleink vére hullott értünk, Ennél az életben

Teljes bejegyzés »

A zászló

A zászló   Azon az októberi délutánon László befejezte a műszakot a gyárban. Fáradt volt, de a kapun kilépve mélyen magába szívta az október végi

Teljes bejegyzés »

A MAGYAROKÉRT

Nem kérünk mi sokat e földön, legyen búza, és legyen szőlő. Ne legyen borús a nép sorsa, ez legyen eszménk sava-borsa. Ne legyen nagy sarc,

Teljes bejegyzés »